Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után
43 Miután népgazdasági érdek volt az egyetemi, főiskolai tankönyvek időben történő megjelentetése, vagy az MTT, vagy az oktatás végsősoron pedig az egész tudományos könyvkiadás érdeke mindenképpen sérelmet szenvedett. A TKNV beillesztése a kiadási tevékenység szerkezetébe nem volt sikeres. Főfeladatául az akadémiai szintű és igényű munkák gondozását kapta, következésképpen az MTT-t jelölték ki megbízó és ellenőrző szervéül. Mégis meghagyták az Országos Könyvhivatalhoz tartozó vállalatok sorában, így felsőbb irányítása gyakorlatilag lehetetlenné vált. A TKNV-ról szóló GF rendeletről sem a Vallás - és Közoktatásügyi Minisztériumot, sem az e tárcához tartozó Országos Könyvhivatalt nem tájékoztatták, abból kiindulva, hogy "csak" az Egyetemi Könyvkiadó neve változott meg. Itt azonban a névváltozás jelentős profilbeli módosulást is takart. A korszak jellegzetes vonása volt az új intézmények születésével, a régiek megszűnésével kapcsolatos, igen káros tájékozatlanság, amely ezesetben azzal járt, hogy a tudományos könyvkiadás zavarai átterjedtek a hazai, általános kiadási tevékenységre, sőt azon túl is. Az Országos Könyvhivatal egyik legfontosabb és legnagyobb vállalata, a Tankönyvkiadó leállt az egyetemi és főiskolai tankönyvek kiadásával, mert ott úgy vélték, hogy ez mostmár az új TKNV profiljához tartozik. Viszont ezzel egyidejűleg a TKNV vezetése is elhatározta a szerintük a Tankönyvkiadó profiljába tartozó tankönyvek gondozásának beszüntetését. A felsőoktatási intézmények oktatói és hallgatói átmenetileg lehetetlen helyzetbe kerültek. A kiadási tervek rendezetlensége, több kiadó profiljának hasonlósága, olykor azonossága mellett tehát fennakadásokat okozott, hogy sem a VKM-nél, sem a MTT-nél nem állapították meg, milyen jellegű kiadványok minősülhetnek egyáltalán "tudományosnak"? A Tankönyvkiadó például a felsőoktatási jegyzeteket, tankönyveket csakis ilyen direktíva hiányában sorolhatta öntevékenyen ebbe a kategóriába. A két vállalat létrejötte és "vergődése" korántsem volt kivételes eset. Problémáik a korszakra országosan jellemző tüneteket mutatták, kísérőjelenségeként annak, hogy a magánvállalkozást éppencsak felváltotta a szocialista vállalati forma, mely egyelőre még képlékeny gazdasági és új társadalmi-politikai feltételek között a sürgető idő szorításában, tapasztalatok és szakemberek hiányában kényszerült behozni évtizedek lemaradását. A tudományos könyvkiadás Ugye azonban egyre vigasztalanabbul állt. Fontos cikkek, nyomdakész kéziratok az átszervezések során elkallódtak, vagy olyan hoszszú késedelmeket szenvedtek, hogy a megjelentetésnek nem volt többé értelme. Az írók és kiadók egymásra találása már-már lehetetlenné vált. A szervezeti, pénzügyi, technikai, nyomdai, terjesztésbeli anarchia kilátástalanul nehézkessé tette azt a folyamatot, amelynek során a kézirat nyomtatvánnyá, könyvvé, folyóiratcikké változik át. Már Szalai Sándor idézett levelének kézhezvétele után az Akadémia Elnöksége felvetette a könyv- és folyóiratkiadás szerveinek egyesítését. Az Alexits György által készített válaszlevél-tervezet nemcsak a TFNV más szervezeti egységbe való beolvasztását, hanem az egész tudományos publikációnak a VKM alá rendelését is felvetette. [10] A legfelsőbb szervekhez írott feljegyzésében pedig leszögezte: "A Tudományos Folyóiratkiadó NV szervezése teljesen elhibázott."[11J Egy hónap múlva Alexits a könyvkiadásról volt kénytelen megállapítani az MDP vezetőségét a
