Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
79 De nem! Ezt nem engedem. Volt idő, mikor felém vonta valami fellobbanó, heves, hamar kialuvő vágyódás, a mit később gy gúnyosan megmosolygott maga is. Egyszer én magam tetszettem neki, — egy rövidke órán, amikor szorosan mellette ülve, ideges, lázas gyorsasággal fecsegtem neki apró iskolás-bolondságokat. Forró, görcsös szorítása a karomon, — ideg- égő, sugaras tekintete amint fiatal arczomon tapadt, — es az enyim volt, nekem szólott és nem osztozom benne mással. Istenem, ne nézz ugy Heddi! Csak tavasz volt, — a zárdakertre nyiló ablakon beömlött az almavirág szaga, — napsugaras és vidám volt a lelkünk, — és közeledett egymáshoz az élet, — a derűs, ragyogó, édes élet nevében, — a hivatalos érintkezés kimért formái nélkül. Én kaczagtam, ő mosolygott, — igen, tudom a polgári képzőről beszéltünk folyvást és a kezünk összeért. Aztán, — félbeszakított valami hivatalos látogatás, — ennyi az egész. Az a másik leány az ő csókjait bordja ajkán, — én meg ennek a jelentéktelen bolondságnak az emlékét nem adnám értük. Különben jól vagyok és aludni fogok soká. Holnap vasárnap van Margit. Vasárnap. A reggel újra jósán, szürke, e- mint mindig és elveri a merész álmokat. Nyugodt vagyok és szeretném széttépni a tegnapi vallomásaim, — a mit úgyis a földön, széttaposva, piszkosan és gyűrötten leltem ma reggel. De így is elküldöm, gondolkozz rajt, de csak ugy tekintte kintsd, mint egy izgatott tavaszi éjfél lázas, beteges hangulatát. A szerelmet, a vádat, a keserűséget azt hiszem elvitte az elsuhanó sötétség, — most reggel van és az estvéli mesének csak a gúnyos, sfvitó mottója zug a fülembe. Ez tehát a megközelíthetetlenség, a korrektség, — kijátszani a törvényt amelynek hirdetőjévé, szolgájává szegődött. Eh, —ha majd anyám szid, hogy nem vizsgázom Szatmáron, ne tódítsd Te is. Nem megyek az ostoba fészekbe, Pestre tán, — vagy mit tudom. Húsvétkor felutazom, — bár anyám is jönne, — egy kis idegenség, változatosság kell, — aztán meg a jövő, — az aktiv, hétköznapi élet gondja, álláskeresés, a továbbtanulás módja, — megélés, kenyér. Nincs náluk különb ellenszer, —rajtad is segítenének. Isten veled Te édes jó kis Heddim, a kit ennyi oldalon untattalak Margit." Füzetből kiszakított vonalas irkalap, 14 oldal. * A következő levélről hiányzik a dátum. A boríték postabélyegzője ezt mondja: "Miskolcz 1899. ápr. 15."
