Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
71 1899. januárjában újra indul egy levél. XV. "Ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedvi g úrhölgynek (Nemestóthy Szabó Antal ügyvéd ur leveleivel) Nagy-Károly Miskolcz 1899 jan 4 Édes Dusikám Te! Leveled itt, — valamennyi. Anyám írja, hogy felolvasásra készülsz; — gratulálok. Majd elküldhetnéd nekem is. Az írásaidon sokat gondolkoztam, — a mig rájöttem, hogy bizony — bármily banális közhely legyen is ez, — átmeneti korszakot élsz Te most, és a mi a legutóbbi bolondsagaidbol (megbocsáss!!) — biztosabb, csendesebb és reálisabb ösvényekre vezet. Te tehát a javulás utján vagy Te, öreg! Emlékszel a Gyurkovitsék ifj. Radványi Gidájára. Meg arra, mikor a mostoha mama képét "gyökerestül akarta a szivéből kiirtani" Ez akkor történt, mikor a kövér Lizába szeretett. Ne haragudj a bicsegő methaphoráért édes, — de lásdd, — csak azt akarom mondani, hogy a krisisen tul vagy már, amikor már csak bénító ürességről beszélsz pozitív szenvedések helyett. Van még idő és mód ezt kitölteni mással, — a horror'vácui törvénye beteljesül. Régen a természetre fogták, hogy nem türi az ürességet, — pedig csak az emberi lélekről áll ez. Ne hidd, hogy rossz vagy azért, mert reális gond lettölteléket keressz. A szentségtelenited az emlékeidet, — csak hagyod békén begyógyulni a sebeit a lelkednek. Azt hiszed erkölcsi kötelességed birizgálni mindig és nem hagyni neki békét. Magad gyötröd és neki nem használsz vele. Ha majd egy egészséges és becsületes úriember kínálja neked a "kötelességszerű elfoglaltságot" joviális vidéki háztartás képében, — nyúlj két kézzel utána, és az édes-bus ábrándokat vasárnapokon vedd elő csak. Csendesen zsongó édes vasárnapokon, — asztalbontás után, leeresztett zsaluknál álmodj róla. — egész a — vacsora idejéig, — de akkor az urad kedves ételeit főzesdd. Tudom, hogy alapjában sok realitás van benned, — azért nem féltelek, hogy holtig az elmulasztott gyönyörűségeket siratva akarjad átvirasztani az életet Szeretem, hogy felébredt az ambicsiód és írogatsz. Dolgozol! Nekem a firkálás pihenésül szolgál, — de neked komoly munka az, mert komolyan veszed az eredményt és a dicsőséget. És bármennyit beszélnek is a férfiak az íróasszonyokról, — mégis jobban respektál majd az urad, ha hirneves léssz. A nagynénéd rá a példa. Hogy én mit csinálok? El se' merem mondani, — miután már egy féliven adtam a morális oktatásokat. Te Dusi! Nem szeretném, ha avatatlan kéz a naplóm végigolvasná. Képzelődőnek hinne, affektánsnak, vagy ostobának, annyi zűrzavaros érzés, ellentmondó állítás kavarod a sorok
