Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
16 Vékonyka léc a hant felett, gyümölcsfa volt és fejfa lett. Gyümölcs a fejfán nem maradt, gyümölcs van lent a hant alatt. A hant alatt pár csont apad s a csontra tompa csend tapad, csonttá fagyott csend, tompa csend, csontkamra, melyben csend mereng, csontkert, ahol csendrózsa leng s a csend örök csengője cseng." Mióta Kaffka Margit életének szétfutó szálait keresem, sokszor jutottam közelébe, de ez volt vele legszomorúbb találkozásom. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy ezt a pléhlemezt is, fejfával együtt, egy áldozatkész nőismerőse Héczey Erzsébet[12] állíttatta a már kidőlt és elkorhadt régi helyett. A temető rendezésekor pár év múlva levágták a sírról a fákat, s mai szobor felállításával rendezettebb lett a sír, de akkor ... se rokona, se ismerőse nem volt ő senkinek. * George Sand[13] a XIX. század híres francia nőírója mondja valahol: "Néhány órával ezelőtt megérintettem egy zsálya levelét s most arcomhoz emelt kezemen beszívom a zsályaillatot. A virág maga mérföldekre van tőlem. Nem szakítottam le, nem hoztam el magammal, csak friss illata jött velem. Hogy lehet, hogy ezt elengedte? Micsoda drága valami az illat? Anélkül, hogy a növény, amelyből kiárad, veszítene vele, odatapad egy kézhez, követi, elborítja és sokáig eszébe juttatja egy távoli virág szépségét. Illat? Lélek? A lélek illata, az emlék " 1880.június 10-én indult útnak e földön Kaffka Margit és ennyi év után, mi az, ami megmaradt belőle? Néhány könyvben a lélek illata: emlék. Szatmár megyéből jött, régi megyei birtokok szőke búzaföldjéről. "Szemügyre vett minden útszéli virágot" (így írta egyik versében) és... megérintette kezével a zsálya levelét. A zsályavirág később messzire elmaradt mögötte. O pedig rövid élete alatt — 38 évet élhetett csupán —, megírt 19 könyvet, sok egybe nem gyűjtött novellát, verset és cikket, részt vett egy antológia szerkesztésében és négy tankönyv összeállításában. Azóta Alom című novellás kötetével és összegyűjtött— (de nem összes!) verseinek és novelláinak kiadásával nőtt könyveinek száma. Sőt az 1952. évben kiadott "Magyar irodalmi Olvasókönyv", melyet a gimnáziumok és leánygimnáziumok V. osztálya és a líceum valamint leánylíceum I. osztálya számára szerkesztettek (dr. Vajda György Mihály és dr. Varga Imre) — a Színek és évek c. regényéből közölt egy kiragadott részletet az ifjúság épülésére. A kéz maga eltűnt az örök időben, de a könyvek itt maradtak. Hogy lehet, hogy ezt itt hagyta nekünk? Micsoda drága valami lehet az, ami, ha kinyitjuk e könyvek lapjait, ma is felénk árad belőlük, megállít és elénk tükrözi a szépet. Illat? Emlék? Ez a szétáradó illat: a lélek.
