Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
142 juk őt egy perczig magára nem hagyni, mulattatására mindent elkövetni stb. Aláírva az aranyifjúság névszerint. Egy féltréfás aggályomra szerkesztődött, hogy majd nem találok mulatni, — mert u.n. tánczmulatságokra itt sem szoktam járni. De most. hogy elmentem, színes, tarka volt az éjszaka és én bizalmas, kicsinylő szeleskedő allűrökkel mutattam lí "mindegy"-nek az egész u.n. társaságot. Legjobban talán a téli mérnökömet (a ki Pesten volt) a kibe kicsi hián beleszerettem akkor. — A csúf, érthetetlen férfitermészet. Most, hogy megsejtette a változást, azt hiszi, hogy a másé vagyok, — újra hozzáfogott és egyre a sarkamban volt. Végre is elmondtam neki mindent. Végeredményében mégis egy bolond, becsületes ember vagyok én. — A másik okmány ez: — "Alulírott, kötelezem magam K.M. őnagysága legközelebbi tárczáit a legelőkelőbb pesti folyóiratban közöltetni. Cholnoky Jenő, egyetemi tanár." A hires ázsiai utazó tanár volt már az Erzsébetben, mikor én ott voltam, — s bár engem nem tanított, egy álarczos murin ottbenn mint czigányné jósoltam neki. Ide mint miniszteri biztos jött a kereskedelmi és polgári iskolákhoz, s a színpadon rámismert. A murin aztán szó esvén a Géniusról, hova ő is ír, meg az öccse, Viktor, — valami más lapot ő is külömbnek vélt. — A vasárnapi, — vagy Hét. Csak az Uj Időknél nincs senkim. — Egyébként pedig (ct tárcza után) hónapok óta sem verset, sem prózát nem írok. Miért? Nem tudom! Mert lány vagyok, s a fejlődésemnek meg kel l állnia egy pontnál. Nincs tovább! S nem is izgat, nem sajnálom, nem is próbálom. Visszajön-e még? írtam é hogy a szerkesztőm, egy tüdővészes zsidó belémbomlott a télen? Akkoriban díszes kiadásról zengtek hosszú levelek, — illusztrál Tardos, Csorna, stb. Aztán leráztam az utálatost és azóta hallgat a krónika a sajtómunkálatokról is. Csupa tény ugy-e? Semmi hangulat. Ilyen vagyok most! írj, írj, — téged szeretlek nagyon, talán legjobban. Margit." Dátum nélküli levél. Postabélyegzőn: "Miskolcz 1903. Sept 18." Egy egész és egy félív papír, 6 oldal. Utolsó, barátnőj éhez írt levelében beszámol Fröchlich Brúnó erdőmérnökkel való komoly kapcsolatáról. — "Brúnó elég csinos fiu, — a normálisnál okosabb (kivált a szakmájában) és végtelenül, komolyan, megindítóan jó. — Mi eddig megszoktuk egy kicsit siralmas dolognak látni ezt. Nem így van! O komolyan, tiszteletreméltóan jó, — a mi másnál póz, az nála igazság. — És én komolyan, igazán ragaszkodom hozzá".
