Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

124 XXXVII. "ő nagysága Nemestóthy Sz.Hedvig urleánynak Nagy-Károly Kedves Ileddám! Mégis csak révbe jutok. — Két hete tart ez az örült és eredménytelen járás-kelés — és majd mindennap jutott egy pár perez a sok közvetítő iroda, iskola és "ismerős jóakaró" után, holtrakimerülve a ministériumba is. — A jó kis titkár, Gönczy, mindig olyan kedves szomorkásán fogadott, és hajigálta az aktáit, — hogy egy hajítófát sem ér, úgymond, az egész kis dohos palota, hogyha a maga kívánságát nem teljesíthetjük. Látod, megértem hát, — hogy a sok nagy atyafi, — Kaffka Laczi, stb., mellett, — egy teljesen idegen ember fáradt legtöbbet értem, aki igazán csak úgy kultuszból jó, — magáért a jóságért, — ha ugyan el nem fogadom okul a vallomását, — hogy ötödgimnázistakorában a nagyanyám, — a szép özvegy, volt az első heves szenvedélye. — Nos, ma végre kinn várt már a lépcsőn, ragyogó arczczal. — és messziről gratulált Miskolczhoz

, a hol, — ugy mondta előttem a miskolczi tanfelügyelőnek, — az én kedvemért csinált paralell osztályt!" — A víz már nincs ott, — s a léháskodástól úgyis elment egyelőre a kedvem, — borzasztóan éberlelkü és józan lettem, — a két hét alatt nagyon sok oldalról megismertem az embereket, — talán eljutottam az öregesen megbékülő humor közönyéhez, — és legalább jó sok idő múlva jönnek megint emóciák. Megvert az Isten, — mert most csak a pihenésnek, a békének örülök, — s a Gönczinek készülő karácsonyi ajándék, — talán smyrnaszőnyeg, — fog elfoglalni minden szabad perezben.— Aztán meg Miskolczon, — a mult nyári kis eszeveszett bandlizástól eltekintve, — szörnyű komoly és tanítónős hírem van, — s azt meg kell őrizni most már. Általában jó kis polgár-város, — hozzáfogok szürkülni a röghöz, mint a mezei madár, — mert úgyis fáradt vagyok most a tarkállásra. — Csak belevetülni jól az egyetembesbe, annak a védelmébe, — és úszni az árral! — A manőverek kora bizony lejárt! — Jövő héten utazunk nagymamával, majd onnan írok egy kártyát. Hogy gratulálsz és örülsz velem, — azt kiáltsd bele csak ugy a levegőbe, — meghallom egész biztosan. Sokezer csók Margit." Dátum nélküli levél. Postabélyegzőn: "Budapest, 1902. sept. 10." Rendes levélpapír, 6 oldal. * Nagy tragédia volt a családban, amiről most számol be barátnőjének. Azt mondták róla, hogy elszerette a huga komoly udvarlóját. Nevét nem mondja meg. Nem ismerjük. Megrótták érte a családban és a városban. Elbeszéléséből az derül ki, hogy megint nyugtalan természete került fölül és akarva, nem akarva önmaga bizonytalansága és mindig újat kereső kedve okozta ezt az összeütközést.