Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
115 zükbe nyomni a kis maszatos jószágaidnak mindent, a miért nyafognak, csakhogy ne nyafogjanak. Látod a Jászi Aliceoknak egészen igazuk van. Megyek egyet korcsolyázni, — Isten veled. Margit" Dátum nélküli levél. 3 vonalas füzet-lap, egy fél vonalas füzet-lap és egy negyed ív papír. 10 oldal. ("Bankos Józsika" valószínűleg diákosan kitalált név.) Azt írja Kaffka Margit a levélben: "Mostanság tervszerűen rontjuk egymást ezzel a veszedelmes kis bolond jószággal, —hajtjuk, űzzük egymást a gondolatok végtelenén a szélső határig a cinizmusig —, szerencsére onnan is visszaüzzük egymást a csúf kacagásunkkal." Későbbi levelekben is előfordul. Nagyanyjával Hock Jánost hallgatták vasárnaponként Kőbányán. A levélben említett részben rokon, részben ismerősöket: nem ismerjük. * — "ezidén képesítek és a talpamra állok." — írja a következő levélben. "Itt nem történik semmi" — " — Ide se' jön az ördög se' csak a "zsidóm" hozza és viszi holmi kéziratokat. De ezt igazán nem értem. Másolni szokta az őrült zöngeményeket, — és szomhatonkint a börze mivoltát magyarázza nekem. De hisz ez mindegy!" "Semmi sem történt körülöttem" "Fellélegzem, könnyű, friss és egészséges vagyok. Beh jó!" Ebben a jókedvű, egészséges állapotban is tele van nyugtalansággal. * A Magyar Géniuszban 1902. ápr. 13-án "Katóka meghal" című verse jelenik meg. XXXIII. "Ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedvig úrleánynak Nagy-Károly Édes Heddám! Arra vártam, míg egyszer nagyon jó kedvem lesz, — hogy néked írjak. — És most ilyen van. Fellélekzem és könnyű, friss, egészséges vagyok. Beh jó! A mi beteges hóbort, lehetetlen spleen-re meg martiriumra való hajlamok voltak bennem, (nem is hajlam, a nevelés okozta) az mind kipusztult, — tele vagyok bolond, /íi. Fausztos életvággyal és kedvvel és egyetlen parányomat sem érzem csüggedtenk. — Csak ezt ne! —Az életet olyan sokrétűnek látom most, — annyi sok, változó utat, — ez nem fogyhat el, a míg én élek. És itt vagy ott bukom, — még más százon marad a sikerek reménye. — Erre azt mondják a filozófusok, hogy kétségbeejtő, pedig csak mulatságos. — Hogy mit akarok ezekkel a refexiókkal és minek örülök? Istenem, hát hogy élek, hogy ezidén képesítek és a talpamra állok, hogy most körültem danolnak a lányok és mind jókedvű, hogy nyitva a nappali ablaka és a párás estében becsillog ezer villamos-szemmel Budapest. Kíváncsi vagyok magamra és azonkívül még egy csomó em-
