Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)
IV. A kastély jövője
42 mind kiemelt magas elhelyezésével Pestről jövet és Pest felé menet egyaránt meghatározza az utcaképet. Végül az épület műemléki értékének speiális történeti tartalm a is van: az Akadémia javára a viszonylag közeli múltban történt adományozás a magyar tudomány történetében a legnagyobb és legjelentősebb ilyen jellegű alapítvány volt, melynek gyökerei és indító okai az alapító családban szinte a reformkorig nyúlnak vissza[86j. * * * Az épületegyüttes tervezett felújításának műemléki szempontból legfőbb kérdése az, hogy az architektúrának jelenlegi neobarokk formáját újítsuk-e fel, vagy a korábbi, eredeti állapotot állitsuk-e helyre. Az előbbi mellett szól az,hogy ez az egyszerűbb, "simább" megoldás, s 1961-63-ban is így történt a felújítás; nyomós érvnek kell tehát felmerülnie ahhoz, hogy most ettől eltérjünk. Az utóbbi mellett szól az, hogy valóban felmerült ilyen nyomós érv a jelenlegi eklektikusneobarokk állajaot előnytelen voltán túl is, nevezetesen az, hogy a főépület nyugati homlokzatán megmaradt az eredeti architektúrának egy részlete, amelynek alapján a nyugati, északi és keleti homlokzat eredeti állapota megbízhatóan rekonstruálható. Kérdés: mi legyen ebben az esetben az udvari (déli) homlokzattal, amelynek árkádjait még a XVIII. század vége táján befalazták, s amely mögül az egykori árkádos folyosó hátsó fala felerészben hiányzik; mi legyen továbbá az összekötő szárny és a melléképület homlokzataival, ahol az eredeti architektúrára az eddigi hézagos falkutatások még nem adtak elegendő támpontot. Az épület optimális műemléki helyreállítása tehát több olyan problémát vet fel, melyek megoldása jelen tanulmányunk készítésekor még nem ismeretes. Elsősorban a még hátralévő, feltétlenül szükséges falkutatásra gondolunk, amely — mint az építéstörténeti részben már említettük — gazdaságosan csupán a munkálatok megkezdésekor végezhető el. Másrészt az épület a jelenlegi, illetve tervbe vett funkcióra (50 férőhelyes nevelőotthon) jelen formájában sem alkalmas, s a visszaállított eredeti forma esetén a melléképület udvari folyosójának s két toldalékának megszüntetése miatt még kevésbé lenne az [87]. Optimális felhasználását könyvtárként vagy ehhez hasonló kultúrális intézményként tudnánk elképzelni, ez azonban — ha volna is rá esély — csak későbbi tárgyalások eredményeként valósulhat meg [88]. Mégis, mindeme problémák tudatában is az eredeti állapot visszaállítását látjuk indokoltabbnak. A jelenlegi eklektikus architektúra annyira idegen az épület most is érezhető eredeti jellegétől, s a barokk kiképzés a főépület főhomlokzatán s két oldalhomlokzatán annyira megbízhatóan rekonstruálható, hogy helyreállítása érdekében vállalni lehetne a többi homlokzatnál jelentkező nehézségeket, annál is inkább, mivel e nehézségek nagyrésze a falkutatás révén remélhetőleg megoldódik. Végső kompromisszumként elképzelhetőnek tartjuk pl. azt is,
