Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)
II. A birtok és család
Bákoskeresztúr a XVI-XVII. században a Garaiak és Szelényiek birtoka volt. 1657-ben a községet — részben vagy egészben — Szelényi János birtokolta. A hódoltság utolsó éveiben is még lakott hely volt, 1686-ban azonban a Budát ostromló seregek letarolták, s az 1690-es országos összeírás szerint elhagyott, puszta hely [3]. Ekkori birtokosa Szelényi Kristóf özvegye, Justh Judit volt, aki az 1680-as évek végén Osztroluczky János felesége lett [4], A század utolsó éveiben többen meg akarták szerezni a községet, amely végül is Justh Judit és Osztroluczky János leányának, Osztroluczky Juditnak a kezén maradt[5], Ő1715-ben Podmaniczky János felesége lett [6] , s ettől kezdve tartják számon Rákoskeresztúrt Podmaniczky birtokként. Akkorra a község már ismét lakott hely volt: 1715-ben tíz, 1721-ben 13 jobbágycsalád élt benne [7], Podmaniczky János hamarosan rendezett uradalmat, illetve majorságot alakított ki itt, melyet forrásaink először 1728-ban említenek [8]. A Podmaniczky-család 1719-től ránk maradt számadásaiban keresztúri befizetésekről 1725-től van feljegyzés [9], s a későbbi úrbéri vizsgálatokra tett tanúvallomások szerint a község 1727-ben állapodott meg a földesúrral a jobbágyi szolgáltatások kérdésében [10]. 1727-28-től tehát rendezett majorsági gazdálkodás folyt itt; a családi birtokok központja azonban a "residentionalis" házzal, illetve kastéllyal Aszód volt. Podmaniczky János 1743-ban, özvegye Osztroluczky Judit 1766-ban halt meg [11] , s gyermekeik ezután az édesanya végrendelete szerint osztoztak meg a családi vagyonon. Az öt felnőtt testvér közül ekkor már csak négy élt: az ifjabbik (II.) János, Sándor, Anna-Mária Beleznay Miklósné és Erzsébet, Bujanovszky Sándor felesége. Legidősebb testvérük, Judit 1755. jul. 5-én halt meg báró Orczy Lőrinc költő-tábornok feleségeként [12]. Édesanyjuk végrendeletének első változata azonban 1755. máj. 16-án, még Orczyné halála előtt kelt. Aszódot egészében, s több kisebb birtoknak, köztük Keresztúrnak egyharmadát fiainak hagyta, leányainak pedig az említett kisebb birtokok kétharmad részét, külön kikötve, hogy Keresztúron az épületek is a leányágra szálljanak, mivel a fiúk Aszódon megfelelő és kényelmes épületeket bírnak [13], A végrendelethez csatlakozó dátum nélküli első toldalékban, mely valószínűleg szintén még Orczyné halála előtt keletkezett, a Keresztárral kapcsolatos rendelkezést a következő szavakkal módosítja:
