Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)
I. A kastély
10 gazdagabb attika hangsúlyozza, ezen belül pedig a háromtengelyes középrészt erősebben előrelépő, portikuszszerű nyitott előcsarnok, felette címeres neobarokk oromzat és álkupola emeli ki. (5.ábra, 25-26.kép) Az előcsarnok alatt a középtengelyben nyíló bejárat megőrizte eredeti faragott rokokó kőkeretét. (28-30. kép) A főépület nyugati oldalához csatlakozik a jóval alacsonyabb párkányszintíí és kisebb traktus mélységű, nyeregtetős összekötő szárny . Homlokzatkiképzése a főépületével azonos jellegű, de a megváltozott méretek miatt eltérő arányokkal: alacsonyabb ablakokkal s frízmező nélküli kéttagú zárópárkánnyal. Az összekötő szárnyhoz délfelől csatlakozó, azonos párkánymagasságú nyeregtetős melléképüle t nyugati homlokzatának közepétől kissé a Pesti út felé tolódva erőteljes háromtengelyes rizalit lép előre, zárópárkánya fölött attikával, s ezen íves-törtvonalú oromzattal; az épület déli végéhez mind a nyugati, mind a keleti (udvari) homlokzaton szintén erőteljes kilépésű álkupolás neobarokk toldalékok csatlakoznak. Architektúrája — az udvari homlokzatot kivéve, ahol a neobarokk toldalékokkal egyidős és utólag beüvegezett oszlopos-árkádos folyosó húzódik — az összekötőszárnyéval azonos jellegű, a különböző periódusokban készült ablakok keretezésében kisebb eltérésekkel. (31.kép) A különálló egykori istáll ó külseje jellegtelen. A többszörösen átalakított főépületbe az udvari homlokzat közepén nyíló díszes ajtón léphetünk be. Tágas előtérbe jutunk. (35.kép) Szemben nyílik a síkmennyezetes társalgó (az egykori díszterem), balra középfolyosós elrendezésben az udvar felé síkmennyezetes irodákat, az utca felé teknőboltozatos termeket találunk, jobbra pedig — az eredeti háromtraktusos, udvari árkádos elrendezést még nagyrészt őrző alaprajzi formában — az udvari oldalon boltozatos mellékhelyiségek (32.kép), az utcain szintén boltozatos tanuló- és hálótermek sorakoznak. Az utcai oldalon húzódó teremsor gazdag enteriőr-kiképzés ének mai neobarokk formáját az 1906-11-es átalakításkor kapta; néhány részlet azonban — így pl. a díszteremtől nyugatra lévő első terem (a 2. ábrán 004 számmal jelölt helyiség) mennyezetstrukkója — eredeti barokk munka. (33-34.kép) A fürdőszoba melletti öltözőből nyílik az eredeti barokk kőkeretét ma is őrző padlás feljáró. A padláson, melynek fedélszékében a sokhelyt megtartott régi gerendák az egyes építési periódusokhoz tartozó tetőformák rekonstrukcióját teszik lehetővé (8.ábra), öt lebontott neobarokk cserépkályha maradványait tárolják. Az összekötő szárny belseje kéttraktusos: az udvari, mely a főépület egykori árkádos folyosójának folytatásában húzódik, csehboltozatos; az utcai síkmennyezetes. A melléképület — a toldalékokat és a nyugati homlokzat rizalitját nem tekintve — háromtraktusos: fiókos barokk dongaboltozatú középső traktusához, melynek déli végén két téregységet teknőboltozat, illetve hevederes csehboltozat fed, nyugat felől fiókos dongaboltozatú helyiségsor, kelet felől pedig beiivegezett síkmennyezetes udvari folyosó csatlakozik. Az egykori istálló belső terét oszlopokon nyugvó hármas csehboltsorozat fedi. (2. ábra) Mindegyik épületrész őriz régi ajtókat, ablakokat és egyéb XVM-XIX. századi részleteket. Ezek egy része komoly segítséget jelent az építési periódusok meghatározásánál, néhányuk azonban — másodlagos elhelyezése vagy átalakított
