Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)
Esztergom és Garamszentbenedek kapcsolata
98 v lamint f. 9 Ordinarius Strigoniensis de annis 1320 (!) et 1505. Külön jegyzék készült a kéziratokról is, de ebben főleg az iskolai jegyzeteket, tehát a szűkebb értelemben vett manuscriptumokat jelölték. Az érsekek eddig mindig a székesegyháznak ill. annak könyvtárának ajándékozták a könyveket. Lippay érsek (1642-1666) a Fugger könyvtárat nagyszombati rezidenciájában helyezte el a székesegyház mellett, tehát ő a székesegyház könyvtárát szándékozta gyarapitani könyvvásárlásával. A primás és a káptalan különválásakor a külön nagyszombati káptalani könyvtár alapjául Kőszeghy László kanonok [+1641] könyvtára szolgált volna Berkovits Ilona szerint[244]. Ez az adat azonban nem alapul megfelelő kutatáson[245]. A különválás után Nagyszombatban maradt káptalani könyvtár nem került vissza a pozsonyi érseki könyvtárral együtt Esztergomba 1821-ben, hanem a káptalan az újjáépítésnek megfelelő ütemben fokozatosan költözködött vissza Esztergomba, mig végül az összes könyvtárat egyesitették 1855-ben[246]. Battyhány József működése mind a könyvtár, mind a levéltár életében döntő jelentőségű. A káptalani levéltárat is biztosan az ő érseksége idején rendezték a primási levéltár után [247]. A rendezésekkor a garamszentbenedeki prefektura számadásain kivül több esztergomi káptalani birtok jövedelemkimutatása is kódexlapba volt kötve. Jelenleg is abban van a lekéri gazdaság elszámolása. (Lad. 112. Capsa N. E. Fasc.l.) Vegyes gazdasági elszámolást boritott egy ma már nem található XV. sz.-i missale lap. (Capsa 2. Eccl. fasc. 1. Nr. 25[248], Kódexlapban azonban nemcsak számadások voltak. Nem liturgikus töredék a boritója annak a vegyes tartalmú kötetnek, amelynek első része: Rationes Nicolay Garay. (Lad. 110. Capsa 26. Eccl. fasc. 1. Nr.) Utoljára pedig maradt a Lad. 75. jelzet nélküli kézirata, a Directorium a garamszentbenedeki officiálisok részére. Ezt a mezőgazdaságtörténetileg is nagyon értékes dokumentumot nagyszombati Rózsa Imre garamszentbenedeki konventjegyző (1659-1664) [249] állitotta össze 1658ban. A megviselt XV. sz. -i missalelapba kötött kézirat kötésének töltelékanyaga magyar és német nyelvű nyomtatvány. Rózsa Imre egy évvel a direktórium összeállítása után lett csak konventjegyző Garamszentbenedeken. A töltelékanyag nyelvi megoszlása, valamint a köttetés és nem az egyszerű boritás ténye a Nagyszombatban való bekötést engedi feltételezni. A jelenleg rendelkezésre állott források alapján a számadások nagyszombati bekötésének tényét kétséget kizáróan bizonyítani ugyan nem tudjuk, de a fentebb felsorolt adatokból erre nem alaptalanul következtetünk. A töredékek ritus szerinti megoszlása olyan változatos képet mutat, hogy egyéb adatok hiányában nehezen tudnánk bizonyítani az összes esztergomi magánlevéltári jelzettel rendelkező kódexlap garamszentbenedeki eredetét.