Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Esztergom és Garamszentbenedek kapcsolata

95 káptalani magánlevéltárban volt ill. jelenleg is borítólap. Tehát a töredékeinket egykor magábafoglaló kódexeknek Nagyszombatban kellett lenniük. Ugyancsak Nagyszombatban kellett lennie annak a kódexnek, amelynek lapján a Főszékesegyházi Könyvtár egyik kolligátumát kötötték bele. Az Inc. XVI. II. 61. jelzetű kolligátum első darabja Oláh Miklós egyik nyomtatott müve, több kéz kiegészítésével. Catholicae ac Christianae religionis precipua quaedam capita. Bécs, 1560. RMK III. 473. A második kolligátum kézirat, mig a harmadik Johannis de Lapide egyik, ősnyomtatványként is ismert munkájának: Resolutorium dubiorum missé... (Sajó-Soltész 1933) 1595-ből való másolata. Ezt a másolatot Szelepché­nyi Ferenc készítette, mégpedig az esztergomi könyvtár példányáról, amely Mel­chior Lotter lipcsei nyomdájában látott napvilágot 1499.máj. 15-én. (Jelzete: II. 41. /4/) Ez a kötet is Szelepchényi Ferencé volt.. "Fr. Szelep 1594. V (incet/ T/andem/ V/eritas/"[233]. A köttetés évszáma 1604. A kötetet Szelepchényi Mi­hály örökölte Szelepchényi Ferenc halála (1611) után". Francisci fuerat quondam liber iste Pohronczi Nepotis". A kötet előzéklapján több kéz bejegyzése található, köztük Nagyszombatra, a garamszentbenedeki birtokhoz tartozó falvakra vonat­kozó feljegyzések oklevélfogalmazványok. A kódexlapkötés XIV/XV. sz.-i, quadrát notációju 9 db 4 hangjegysor tartalmazó antifonale lap, Commune apostolorum szöveggel. Amennyire a kötés engedte a szövegösszehasonlitást, a domonkos rí­tushoz áll e szempontból a legközelebb. A Nagyszombatban való bekötés tényét a nyomtatott könyv nagyszombati őrzési helye határozza meg. Nem lehet ilyen egyértelműen eldönteni a nagyszombati bekötés tényét a garamszentbenedeki számadások esetében. A birtok vezetésére a káptalan mindig egy-egy fiatalabb tagját küldte Garamszentbenedekre. Ez a prefektura nem tarto­zott a kelendő javadalmak közé. Egy-két évnél tovább senki sem vállalta a terhes szolgálatot. Pyber László 1682 őszén ezt irta: "Készebb vagyok én holtomig szá­raz kenyeret enni, hogy sem, mint az itt való keserves vendégséget többet kóstol­ni. Adta volna az Ur Isten bár Szentbenedeket ne is láttam volna" [234]. Eszter­házy Pál nádor is az állandó veszedelemre hivatkozva menteti fel fiát a prefektus­ság alól: "Mivel olly idők fordultanak, a mikre nézve, Attya lévén olyan helyen és semmi úttal nem hagyhatom"[235]. Szó szerint török- tatár, kuruc-labanc sere­gek átmenőhelye vagy hadszíntér volt a várrá erősített egykori monostor, és a valamikori mintagazdálkodó apátság gazdaságilag is leromlottan került az eszter­gomi káptalan birtokába [236]. A káptalan anyagi ill. gazdasági ügyeit a divisor kanonok intézete a pré­post helyett. A bevételeket a lector és a limitator kanonok által előre kidolgozott séma szerint Szt. Adalbert napján osztották széjjel[237]. Ez a jövedelemelosztás nagyon egyenlőtlen volt, úgyhogy a kanonokok sokat emlegetett szegénysége nem retorikai fogás. A számadások bevezetése az egyházi birtokokon különböző idő­pontokban valósult meg. A zirci apátság teveli birtokán már 1433-ban hallunk fe­lelős gazdatisztről. Ismerjük az esztergomi káptalan gazdálkodását az 1500-1527 közti időszakról egy bolognai kéziratból, amelyet Lukcsics Pál dolgozott fel. Esze­rint 1519-ben irták elő a gazdasági regisztrum vezetését[238]. Várdai Pál érsek 1530-ban uj szabályzatot dolgozott ki. A dékán kezelte az összes jövedelmet, és minden tisztségviselőtől megkívánták az előző évről számadás készitését[239].

Next

/
Thumbnails
Contents