Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Esztergom és Garamszentbenedek kapcsolata

91 irnok, Fülpös Balázs részére[212]. Ugyancsak az ő apátsága idején működött Gergely, budai scriptor, akit az apát másolásra adott kölcsön Budára[213]. Az apátság könyvkultúrája sem maradhatott el lényegesen az épület színvonalától, amelyről Zolnay László ezt irja: "A középmagyarországi gótikus nagytemplomoknál jóval épebben fennmaradt szentbenedeki építészet, épületplasztika még igen sok mondanivalót tartogat. Buda-Kassa-Garamszentbenedek háromszögben számos egymást magyarázó, laza datálásokat pontosító kutatási lehetőséget érzünk" [214]. Sajnos ez nem mondható el az apátság művelődéstörténeti emlékeiről. ül. János apát, aki Mátyás király kedvelt embere volt, élete végét birtokperekkel töltötte, az ő halála után egyáltalán nincs adatunk az apátság szellemi életéről. Gazdálkodtak, harcoltak a Jánospártiak, a török ellen. A magyarországi bencés birtokösszeirásban már 1508-ban nem szerepel az apátság, mivel "Bona monasterii Sancti Benedicti de iuxta Gron non sunt scripta, quia omnia possident seculares"[215]. A világi birtoklás kicsit nehezen érthető, mert III. János apát 1510-ben halt meg az egyes források szerint, viszont utódját is Jánosnak hivták [Chulai János 1510-1521], de n. Ulászló helyette Henczelffy Istvánnak a kancellária vezetőjének adományozta az apátságot 1511-ben. Henczelffynek ugyan egyházi nyomásra le kellett mondania a birtokadományról, de ezzel nem csökkent a zűrzavar az apátság életében. Kétségtelen, hogy az apátság szellemi színvonala, rendi fegyelmezettsége a multté volt. Az 1508-ban tartott rendi vizitáció jegyzőkönyvéből szomorú állapotra derült fény. Tény, hogy nem tartották be az uj breviárium rubrikáit, az apát és a szerzetesek egymást vádolták. Ezen a züllött állapoton nem tudott már segíteni az 1512-es uj bencés unió sem[216]. Elképzelhető, hogy az apátság birtoklásáért folytatott harcok ezen az állapoton még csak rontottak, és az esztergomi káptalan tényleg nem egy szellemi "műhelyt", hanem csak egy birtokot szerzett Garamszentbenedekkel. Dabasi Ambrus prefektus 1552-ben a bizonytalan életkörülmények miatt a templom kincseit Imre konventjegyzővel Nagyszombatba szállittatta[217]. Ugyanekkor viszont a sági premontreiek a török elől ide menekültek, ahol halálukig maradtak. Hálából a magukkal hozott egyházi ruhát és edényt a monostorra hagyták[218 ]. A káptalan az apátsággal együtt örökölte a városi iskolát is. Ezt 1559-ben már a várszerüen megerősített monostorban helyezték el a bizonytalan körülmények miatt. 1657-ben vitték vissza az iskolát a plébánia épületébe a Szt. Egyed templom mellé. A falu plébánosa is konventualista volt már a XVI. sz. végétől a szerzetesek helyett[219]. 1586-ban Garamszentbenedeken Pongrácz Imre prefektus a könyvtár iránt érdeklődő Tolliusnak egyetlen kódexet sem tudott mutatni Bél Mátyás leírása szerint. "Cum illustrissimum Abbatem de Abbatiae bibliotheca interrogarem, festive respondit: unum se tantum habere codicem, per quam bonum, qui et me, sine dubio, sicut ceteros homines, delecturus esset, simul, in cellám vinariam, quae in conspectu erat, digitum intendit. Hoc igitur codice licet non manuscripto, hilare inter prandendum, usi sumus, memores, inter pocula, tam benigni facetique hospitis"[220]. Ez az inkább humoros felelet hihetővé teszi a káptalan örökös sopánkodását, hogy teljesen üresen vették át a kolostort, min-