Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Bevezetés

BEVEZETÉS Az Akadémiai Könyvtár kézirattárának töredékgyüjteményében numerus currens raktári rendben jelenleg 612 töredék található. Ezek többsége kódex-, kisebb hányaduk kéziratos-, ill. nyomtatványtöredék. A kódextöredékek nagyobb részben latin nyelvűek. A jóval kisebb számú, de jelentós német nyelvüeket feldolgozta és publikálta Vizkelety András a Beschriebendes Verzeiehnis der altdeutschen Handschriften in ungarischen Bibliotheken c. katalógusának második kötetében. A latin nyelvű kódextöredékek egy része a kézirattár fennállása, 1861 óta a gyűjteményben van. Ezek pontos eredetét nem ismerjük. A töredékek másik csoportja tudatos gyűjtőmunka eredménye. A kézirattárban 1954-ben indult meg a rendszeres állományvédelem [1], A régi könyvek konzerválásakor lekerült pergamen borítólapok a restaurálás után pontos eredetmegjelöléssel a töredékgyüjteménybe kerültek. A gyűjteménynek egy számbelileg is jelentős hányadát teszik ki azok a töredékek, amelyek egyik fenti csoportba sem tartoznak. Ezek Knauz Nándor hagyatékával kerültek az Akadémia birtokába. A kódextöredékek könyvtári szempontú rendezését az MTAK kézirattár néhány éve nyugalomba vonult osztályvezetője, Csapodi Csaba kezdte el. Az ő utmutatása nyomán fejeződött be 1970-ben a töredékek könyvtári feldolgozása. Minden töredék külön jelzetet kapott: TI, T 2 stb. Ez ceruzával rákerült a töredékre is. Az azonos eredetű töredékek viszont egy számot kapnak, és római szám megkülönböztetéssel (T 1 I—II.) együtt kerülnek megőrzésre, mivel a töredékek együttese nyújt a meghatározáshoz nélkülözhetetlen adatokat. A borítékon a T jelzet és a töredék eredete szerepel. A kétoldalú regisztrálás érdekében kis őrjegyet ragasztottunk az egykor kódexlapba kötött könyv hátsó elő zéklapjára, amely tartalmazza a restaurálás évét, a restaurátor nevét és a T jelzetet. Ez nagyon lényeges, mivel mind a töredékkel, mind a könyvvel foglalkozónak csak a könyv sorsát dokumentáló összes adat birtokában jelent igazi forrásértéket a kódextöredék, és vele együtt a könyv is. A töredékekről egy gépelt jegyzék készült, amely tartalmazza a töredékek meghatározását és a rávonatkozó irodalmat abban az esetben, ha már foglalkoztak vele, valamint a töredék származását. A töredékek igazi jelentősége azonban csak a tudományos feldolgozás során bontakozik ki. A töredékkutatás fontosságát Mezey László fejtette ki a MTA Könyvtörténeti Munkabizottságának 1972. november 27-i ülésén [2], A budapesti Egyetemi Könyvtárban a vezetésével folyó töredékkutatásról és az annak alapján készülő kö-