Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)
Az esztergomi egyház könyvtárának állománygyarapodása Nagyszombatban
53 talani összeírásban is szerepelt fentebb! [161]. A missalék között felsorol még egy esztergomi és egy zágrábi ritusut. A breviárium cimszónál egy bencés és egy esztergomi breviárium van. Antifonale cimszava nincs, gradualet először egyet jelöl, majd kijavitja kettőre. Elképzelhetetlen, hogy egy székesegyháznak csak ennyi liturgikus könyve lett volna! Volt, csak nem vették fel a katalógusba. A szakrendi katalógusban sem szerepelnek, de itt ezt olvashatjuk: (Ms 1.291. f. 3.) "Index prior dispositionis librorum secundum classes Biblithecae. Clas. A. s. Biblia. NB. Hi libri sequentes ex inferiori Bibliothecae sunt translati et supra sup/er/am seriem p/ro/pter de'ectum loci positi". A szakrendből pedig kiderül, hogy a liturgikus könyveket nem itt tárolták. Tehát a kincstári leltárak és a könyvtár katalógusa kiegészíti egymást, a kettő együtt megközelíti a teljesnek vehető könyvállományt. A hivatalos leltározásból bizonyára kimaradtak az értéktelennek itélt kéziratos és nyomtatott kötetek, amelyek között lehettek régi, helyi szertartási módot rögzítő liturgikus könyvek is. A hazai liturgikus gyakorlatban döntő jelentősége volt Pázmány elhatározásának, hogy megszünteti a különböző magyarországi rítusokat, és a római ritus használatát teszi egységesen kötelezővé. Ezt rögzítette a nagyszombati zsinat határozta is 1630-ban. Ez olvasható az esztergomi rituálé 1636 -os Draskovich féle kiadásának előszavában is. A zsinati határozat végrehajtása az esztergomi érsek és káptalan nagyszombati végleges letelepedésének idejére, szervezeti formáinak teljes kiépülésére esett. A könyvtár állományában eddig is előbukkant egy-egy nem esztergomi ritusu szerkönyv, de Pázmány intézkedésére sem lett azonnal egyeduralkodó a római ritus. A könyvtár liturgikus állománya eléggé vegyes ebben a korban, az esztergomi ritusu szerkönyvek sem voltak kizárólagosak. Egy pécsi missaléba bejegyezték Forgáeh Ferenc halálozási és temetési napját 1615-ben[162] , tehát a kötetet Nagyszombatban használták. Egy zágrábi missalénak Kutassy János győri püspök, majd Cherődi pécsi püspök, esztergomi kormányzó volt a tulajdonosa. Egy másik zágrábi missalét Ilosvay István egykori váradi, majd esztergomi prépost adott a könyvtárnak[163]. Ezenkívül a könyvtárba a nagyszombati korszak alatt került 2 passaui, egy salzburgi, egy aquileai missale[164], valamint premontrei, bencés, cisztercita, montecassinoi breviarium[165]. Ez a ritusbeli tarkaság nemcsak az ajándékozással és a hagyományozással volt kapcsolatban, hiszen a jóval kisebb érsekújvári plébánián 1630-ban 1 esztergomi, 1 passaui, és 1 római missalét használtak[166]. Magának az esztergomi egyháznak a kéziratosság korában is volt már római ritusu missaléja. A Szt. István első vértanú társaskáptalan 1397es látogatási jegyzőkönyvében szerepel egy missale"admodum Curie Romane"[167]. Ha a nyomtatott, sőt a kéziratos liturgikus könyvek ritusbeli megoszlása ilyen változatos volt, bizonyos, hogy a Nagyszombatban lévő, vagy a történelmi eseményektől odasodort kódexek sem mutattak ritus szempontjából egységesebb képet. Elvégezve az esztergomi káptalani magánlevéltárban boritónak használt liturgikus kódexek proveniencia kutatását a fentiekhez hasonló képet kaptunk.
