Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár története Esztergom török kézre kerüléséig

26 hát már Nagyszombatban került a kódex a könyvtár birtokába. A Nagyszombati kódex (Ms III. 178.) 1617-ben még Kolenicz Márton diószegi plébánosé volt[66]. Ms in.179, Guido de Monté Rocherii: Manipulus curatorum. Tractatus de officio missae. A XV. sz. első feléből származó kéziratnak következők a bejegyzései: f. 1. "Anno domini 1544 obivit Magister Albertus Pesthy Tymaviae feria secunda proxima post dominicam Invocavit". Az első kötéstábla belső oldalán: "1558 Pie memoriae Reverendus Paulus Zondy Episcopus Rosoniensis ad bibliothecam Ecclesiae Strigoniensi legavit". A hátsó kötéstábla belső oldalán: "Joseph Husar de Pesth est possessor huius". A magyarországi provenienciáju kódexek közül kettőnek biztosan tudjuk a származását. A Nyás féle formulárium (Ms II. 507) esztergomi kanonok összeállítása, tehát kétséget kizáróan esztergomi eredetű. A Werbőczy féle formulárium (Ms II. 521) Gosztonyi István esztergomi kanonok tulajdona volt a XVIII. sz. -ban, de tőle még tovább került a kézirat. Az Ms n. 7. jelzetű Tractatus de sacramentis esztergomi eredete több, mint valószinü. A kézirat egyedül az OSzK Clmae 410 jelzetű kódexének szövegével azonos, ezt a kéziratot pedig a f. 138. tanúsága szerint: "Expliciunt decem precepta domini in scola [!] strigoniensi. M.o. Quatturcentessimo [!] sexagesimo tercio"[67] . Az utolsó magyarországi eredetű kézirat a pozsonyi káptalan számadásait tartalmazza 1472-153 0 között. (Ms 1.311.) A külföldi eredetű kéziratok közül a már emiitett "Maurus barát kódexe" szerepel csak a könyvtár XVII. sz. -i kéziratos katalógusában. A hires Oláh féle evangelistarium csak 1806 elején került a könyvtárba. Oláh Miklós halála után hányódott a kódex, egyik későbbi tulajdonosa Újbányán vette és a garamszentbenedeki prefekturáért adta cserébe a káptalannak 1770-ben[68], majd kanonok kézről jutott a könyvtárba. A többi kézirat, kódex még ennyi magyarországi vonatkozással sem rendelkezik, későbbi vásárlás valamennyi, tehát nem tartoznak sem az esztergomi, sem a középkori magyarországi könyvkultúrába. A Palkovich jegyzék és a XVII. sz. -i kéziratos katalógus, valamint a kódexek proveniencia kutatása alapján látható, hogy a magyar eredetű kódexek többségénél is nehezen mutatható ki a középkori esztergomi használat. A Nyás féle formuláriumnak és az esztergominak tekinthető Tractatus de sacramentis-nek nyomát sem találjuk a fenti könyvtári forrásokban. Az esetleges esztergomi használatú, vagy Esztergomban volt kódexek közül nincs utalás Perugiai Bernát kódexére, pedig a bejegyzés bizonyítja az 1526 előtti esztergomi possessorságot. Ugyanígy bizonytalan az Ulászló graduale sorsa is az Esztergomba való kerülés előtt. Sajnos kétséget kizáró bizonyítékkal nem rendelkezünk arról, hogy a kódexek Esztergomból a káptalannal együtt kerültek Nagyszombatba, és nem a kanonokok kezén keresztül — amire viszont számos példát hozhatunk fel — kerülő uton, jóval később jutottak vissza eredeti őrzési helyükre. Jogosan merül fel a kérdés, ha a Főszékesegyházi könyvtár jelenlegi kódexállománya nem az esztergomi egyház középkori könyvei, hol van annak a kb. 200 kötetnek legalább a hírmondója? Számolnunk kell az 1526 előtti könyvtárban már ősnyomtatványokkal is. Kesztölczi kanonok a XV. sz. utolsó évtizedében már nyomtatott missálékat ajándékozott a Szt. Jeromos kápolnánakt 69]. A kérdés megválaszolása érdekében foglalkoznunk kell először Esztergom Mohács utáni történetével, majd a Nagyszombatban eltöltött közel 300 év eseményeivel mind történeti, mind könyvtörténeti szempontból[70].