Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár története Esztergom török kézre kerüléséig

23 könyvtára őrzi. László mester könyvtára hiven őrzi a Bolognában tanult magyar egyházi férfi jogi érdeklődését. Könyvtára 10 kötet jogi kéziratot tartalmaz[49]. Vásári Miklós kódexei nem tartoznak sem az esztergomi, sem a magyarországi könyvkultúrába, de művelődéstörténetünkhöz értékes adalékul szolgálnak. Tükrözik főpapjaink képzettségét és Ízlését, díszítésük pedig a magyar szentek ikonográfiájának szempontjából jelentős [50]. Egy kanonok magánkönyvtára, és az esztergomi székesegyház könyvtárára vonatkozólag is értékes adatot találunk a már előbb emiitett 1397-es vizitációs jegyzőkönyvben. A vizitátor érdeklődésére, hogy nincs e a káptalan előtt végrehajtatlan végrendelet, megnevezték Küküllői Jánosét, aki "bonos libros et alia legavit ecclesiae Strigoniensi"[51]. Itt is nyomon érhető a későbbi, félreértésre okot adó káptalani könyvtár elnevezés önkényes volta. Küküllői az esztergomi egyháznak adományozta a könyveket. Kollányi forrásközlése alapján szoktunk beszélni az esztergomi káptalan 1397-es vizitáció járói. Pedig a tényleges jogállást világosan kifejezi a jegyzőkönyv latin cime: "V. Capituli Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis. Acta visitationis anni 1397 ac etiam statuta ejusdem V. Capituli in se continens". Ugyanezt érzékelteti Pór Antal, amikor a Szt. István protomartyr társaskáptalan szintén 1397-es vizitációjának ismertetésekor a székesegyházi káptalan előtt lefolytatott látogatási jegyzőkönyvet a főegyház vizitációjának nevezi[52]. A továbbiakban mi is a fentiek értelmében használjuk a káptalani könyvtár elnevezést. Hasonló alapon alkották meg a régi schematismusok azokat az elnevezéseket, amikor a székesegyházi dignitásokat, akik kanonokságot kaptak igy hivták: "lector et canonicus Cath. Eccl". Ez már a kétfajta javadalom összekapcsolódására is utal, ami nálunk véglegesen csak a XVH- XVIII. sz. folyamán ment végbe [53]. Mivel a káptalan tagjai szabadon végrendelkezhettek, éltek is ezzel a jogukkal, és igy könyveik többnyire szétszóródtak László prépost könyvtárához hasonlóan. Csak 1611-ben, a nagyszombati zsinaton kötelezte Forgách Ferenc a káptalan tagjait, hogy könyveiket a könyvtárra hagyják[54]. De ezt a rendeletet soha nem hajtották végre következetesen, igy hosszú ideig a székesegyház könyvtárának tett könyvhagyományozás egyéni kezdeményezés maradt. Ha rekonstruálni akarjuk a székesegyházi könyvtár könyvállományát, legelőször a liturgikus könyveket kell számba venni. Ezek nem mindig képeztek a könyvtárral szoros egységet, hiszen a sekrestyében, a kóruson őrizték őket, azaz a használat helyén voltak. A székesegyház liturgikus könyvei közül a káptalannak ill. az őrkanonoknak a gondja volt 2 antifonale, 2 graduale, 2 psalterium, 2 lectionarium, 1 missale és egy collecta javíttatása. Ezeket naponta használták a kórusban. A többi könyv gondozása az érsek kötelessége volt az 1397-es vizitáció szerint [55]. A veszprémi káptalanban, az 1429-1437-es könyvjegyzék szerint a tágabb értelemben véve a liturgikus könyvek (pl. Biblia), száma 60. Pozsonyban 1425-ben 45. Tehát legalább ennyinek kellett lenni Esztergomban is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a székesegyházban számos kápolna és oltárigazgatóság volt. Lukcsics Pál felsorolása szerint ezek a következők: Fábián és Sebestyén, Ker. Szt. János, Szt. Margit, Szt. Bálint, Szt. Erzsébet, Szt. György,