Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

A Knauz-hagyaték története

Az un. Knauz töredékek összegyűjtője, egykori tulajdonosa Knauz Nándor történész 1831-ben született Óbudán. 1850-ben Esztergomba került szemináriumba. Eletére és munkásságára döntő jelentőségű volt, hogy 1856-ban a pozsonyi dóm káplánjává nevezték ki. Szabad idejében a pozsonyi káptalan könyvtárában kutatott. Ipolyi Arnold segítségével egyre jobban elmélyültek tudományos módszerei, és publikációival elég gyorsan szép tudományos hírnevet szerzett magának. 1860-ban Esztergomba került a primási levéltárba, amelynek anyagából kiadta a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis két kötetét. Mint primási levéltáros állandóan kutatott Esztergom, Pozsony és más magyarországi káptalan és konvent levéltárában. Az egyháztörténeti kutatások összefogására és fellendítésére folyóiratot indított Magyar Sión cimmel 1863-ban, amelyet 1869-ig szerkesztett is. Ebben jelentette meg a régi magyarországi kéziratos és nyomtatott misekönyvek és breviáriumok bibliográfiáját-, A magyar egyház régi szokásai cimmel. Feldolgozta a pozsonyi káplani könyvtár kéziratait, és a középkori datálás szempontjából fontos segédkönyvet, egy kortant is kiadott. 1880-ban kiegészítette Rimely Károlynak a pozsonyi káptalanról irt munkáját. 1890-ben jelent meg a garamszentbenedeki apátságról szóló munkájának első része. Sajnos csak a birtoktörténetet tudta megírni, egészségi állapota nem engedte már munkáját befejezni. A fentieken kivül több, középkori történelemmel, művelődés-, és egyháztörténettel, várostörténettel kapcsolatos kisebb dolgozata jelent meg. Az Akadémia 1858.dec. 15-én levelező, 1873. május 21-én rendes, 1891. május 8-án pedig tiszteleti taggá választotta. Tudományos munkásságát egyházilag pozsonyi préposttá való kinevezésével honorálták, és igy visszatért ifjúkori működésének színhelyére, Pozsonyba, ahol 1898-ban meghalt. Az Akadémia összesülésén 1911. január 20-án tartott róla emlékbeszédet Kollányi Ferenc [6]. Knauz Nándor forrásfeltáró tevékenységével nagy érdemeket szerzett középkori művelődéstörténetünk kutatásában. Ennek egyik bizonyítéka az általa öszszegyüjtött és megőrzött nagyszámú kódextöredék. Az Akadémiai Értesítő szerint 1898-ban küldték be a könyvtár számára Knauz Nándor hagyatékát [7]. A hagyatéknak azonban csak egy része került a könyvtár állományába. Ugyanis megvan a hagyaték cédulakatalógusa, és ebből tudjuk, hogy mit tartalmazott egykor. (MTAK Kézirattár Bibliográfia 2 43. ill. Bibliográfia 8 11.) Az Akadémiai Könyvtáron kivül az árverésre került anyagból a Széchényi Könyvtárba, az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárba, a Főkáptalani Levéltárba, a Fővárosi Szabó Ervin