Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)
43 3.4 A KÖTÉSKUTATÁS TECHNIKATÖRTÉNETI SZEMPONTJAI. A GÓTIKUS KÖTÉSEK MOTÍVUMKINCSE Az itt bemutatásra kerülő gótikus bőrkötések díszítése vaknyomásos eljárással készült. A vaknyomásos technika — melegített szerszámok bőrbenyomása — a könyvkötőt nem állította olyan művészi feladat elé, mint korábban a bőrrajz vagy bőrmetszés, inkább csak gondosságot és kézügyességet kívánt. Mindenesetre a kötéstábla beosztásához, a bélyegzők kiválasztásához és összehangolásához jó ízlésre és bizonyos művészi érzékre szükség volt. A bőrrajz és bőrmetszés — nem is szólva az ötvös vagy elefántcsont kötésről — inkább a kéziratosság századaiban fordult elő, amikor még aránylag kevés könyvet kellett bekötni. Persze a kódexek sincsenek mind pazar díszkötésben, a többségük sima pergamen- vagy bőrkötést kapott. Éppen a bélyegzők megszületése és használata tette általánosan lehetővé a bőrkötések aránylag egyszerű és olcsó díszítését. Gutenberg találmányát követően rövid idő alatt ugrásszerűen megnőtt a könyvek száma. A kódexmásoló barátok mellett, akik még maguk kötötték be a kéziratokat, megjelentek a világi könyvkötők is. A legcélszerűbb és leggazdaságosabb könyvdíszítési eljárást kellett kialakítani, hogy lépést tudjanak tartani a hirtelen megnövekedett könyvtermeléssel. A vaknyomásos technika erre kiválóan alkalmas volt, s amellett jól továbbfejleszthető. Nem egy feltevés szerint éppen a kötést díszítő bélyegzők alkalmazása a könyvnyomtatás elméleti kidolgozásának is ihlető segítségére volt. [130] Gondolunk itt a nürnbergi Konrád Forster kötéseire, amelyeken az egyes betűbélyegzőkkel nyert körbefutó felirat a kötéstábla dísze. A könyvkötőszerszámok drágák voltak. Egy könyvkötő vagy könyvkötőműhely szerszámkészlete korlátozott volt, s rendszerint öröklődött apáról fiúra, nagybácsiról unokaöcsre, apósról vőre.[131] Bizonyos bélyegzők egyetlen műhelyre jellemzőek, de ott, ahol aránylag közel egymáshoz több könyvkötőműhely van, nem ritka a kölcsönzés sem. Éppen Nürnbergre jellemző a bélyegző, lemez vagy görgető kölcsönzése. A szellemi és anyagi kultúra változásának, elsősorban a művészi stílusfejlődésnek a kötéstáblák is részesei. Az adott kor kötéstábla stílusa ugyanabban a korban más képzőművészeti alkotások stílusával rokonítható. A kötést díszítő elemek legszorosabban a grafikával és ötvösművészettel állnak kapcsolatban. Amikor már a reneszánsz az uralkodó Európa-szerte, az ötvösművészet még mindig a gótika stílusjegyeit hordozza. Utalunk itt például a reneszánsz festményekre, amelyeken a kelyhek, serlegek vagy ruhadíszek, vagyis az ötvöstermékek gótikusak! így van ez a XV. századi német könyvkötőszerszámokkal is. Hiszen a bélyegzőket is többnyire ötvösök metszik.