Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

38 az elmúlt évtizedek folyamán áttolódott a művelődéstörténeti szemlélet síkjára. Schreiber [110] azt írja, hogy ma már (1932!) a kéziratkatalógusokból, ősnyomtatvány- és régi könyv jegyzékekből nem hiányozhat a kötések leírása sem, mivel ezek a könyv datálásához és lokalizálásához fontos adatokkal járulhatnak hozzá. Schunke [111] szerint abból a felismerésből, hogy a kötés az egyes embernek és korának a könyv szellemi értékeivel szembeni magatartását tükrözi, a kötéskutatás a könyv- és könyvtártörténet, sőt az egész művelődéstörténet fontos részévé fejlődött. A nyomtatott könyveket általában nem ott kötötték, ahol előállították. így a kötés a könyv vásárlójának, illetve tulajdonosának igényéről, ízléséről, adott esetben anyagi helyzetéről árulkodik. A fentiekhez kell még számítani a könyvkötő ízlését, ügyességét és jobb vagy rosszabb könyvkötő szerszámokkal való ellátottságát is. "... A csatáról fegyver nélkül, a parasztról eke nélkül, az egész társadalomról a munkaeszköz nélkül beszélni hiábavaló fellegekben járás"! [112] Joggal veti fel tehát Schunke a duplumok kérdését. [113] A kódexek esetében nyilvánvaló, hogy minden darab egyedi. De a nyomtatott könyvvel mi a helyzet? Ezek természetszerűleg több példányban láttak napvilágot. Egy könyvtárnak is lehet ugyanabból az ősnyomtatványból vagy régi könyvből több példánya. Amennyiben ezeknek megvan az eredeti kötése, akkor épp ez a tény teszi a duplumot is egyedivé!