Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)
19 Az 1491 novemberében megjelent Schatzbehalte r (BMC II 434) az egyik leggazdagabban illusztrált német ősnyomtatvány. Ennek fametszetei is Wolgemut műhelyében készültek, s tudjuk, hogy Dürer 1486-1489 között, s talán még 1490ben is Wolgemutnál dolgozott. A Schedel-féle Világkrónik a (BMC.II 437) latinul 1493 júliusában, németül 1493 decemberében került ki Koberger sajtója alól. Ez a leggazdagabban illusztrált német ősnyomtatvány. A benne látható 1809 ábra 645 különböző fametszet alapján készült. Tehát vannak ismétlődések. Például Magyarország történetét a Világkrónika a CCLXVIII-CCLXX. lapokon tárgyalja. Az itt közölt fametszet néhány lappal később ismétlődik "Walachia", majd pedig "Saxonia magna Germaniae provincia" ismertetésénél. Nem tekinthetjük tehát Magyarország valamelyik városa hiteles rajzának. De vannak hiteles ábrák a Világkrónikában, így például: Nürnberg, Köln, Velence, Firenze. Buda látképe részleteiben hiteles, egészében kompilált kép. (F.Tóth Rózsa szóbeli közlése.) A Világkrónika kiadói Sebald Schreyer és sógora, Sebastian Kammermeister már 1487-88-ban megkötötték a szerződést Wolgemuttal és Pleydenwurffal a Világkrónikához szükséges fametszetek elkészítésére. Ilyen nagy arányú munkánál eleve fel kell tételezni a segéderők és a műhelyben dolgozó tanoncok bevonását. Ez pedig éppen Dürer Wolgemutnál töltött tanonckodásának idejére esik. Meg kell még említenünk, hogy a német nyelvű Világkrónika kolofonjában Wolgemut és Pleydenwurff neve mellett ott van, hogy "und Mitbürger" készítették a fametszeteket. (A latin kiadásban csak a két festőt említik meg.) Dürer Apokalipszis e 1498-ban jelent meg. [30] A festő mint könyvet tervezte meg ezt a fametszetsorozatot. A szöveget a Kobergernél 1483-ban megjelent német Bibliából vette át (GW 4303), sőt a betűket is keresztapjától kölcsönözte, mégpedig a Világkrónika német kiadásában használtakat. A kolofon szerint Dürer nyomtatta, de lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy ő a kiadó. Ez esetben viszont Koberger a nyomdász. Valószínű, hogy Dürernek volt tégelysajtója, amin fametszeteit sokszorosította folyamatosan eladásra. Dürernek ez volt a fő megélhetési forrása. [31] Bizományosa volt (Kunz Schweitzer), aki városról-városra, országról-országra sutazott és a fametszetek eladásával foglalkozott. Dürer naplójából tudjuk, hogy felesége is foglalkozott árusítással, elutazott a frankfurti vásárra, máskor elment a nürnbergi húsvéti nagy vásárra. Amikor pedig Dürer a németalföldi útra indult, szintén vitt magával nagyszámú fametszetet, hogy külföldi útján megélhetését ezzel is biztosítsa. Az Apokalipszis számára Dürer nemcsak a betűket és a sajtót kölcsönözte, nemcsak a megfelelő szövegrészt vette át Kobergertől, hanem az 1483-as Biblia (GW 4303) fametszetei is erősen hatottak rá. Meglepő az a hasonlóság, amit pl. a János víziója, a négy apokaliptikus lovas, vagy az Angyalharc c. fametszeteknél láthatunk. [32] Dürer vázlatkönyvében különböző tervrajzok maradtak fönn ékszerek, medaillonok, kelyhek, ruhadíszek, gyertyatartók, könyvveretek stb. számára.[33] S ha már a könyvvereteknél tartunk, miért lenne kizárt, hogy könyvtábla díszítésére szolgáló bélyegzőmintákat is rajzolt. A XV. század utolsó évtizedeiben már egy tucat nyomdász működött Nürnbergben, s ha a könyvek zömét kötetlenül
