Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)
17 2.3 Ifj. ALBRECHT DÜRER ÉS ANTON KOBERGER. A KÖNYVILLUSZTRÁLÁS A nürnbergi városi levéltár igazgatója szerint [21] egy ember életében három családi kör van. Az elsőben mint gyermek él, ebbe a körbe tartoznak a szülök, a szülők testvérei és a keresztszülők. A második családi körben vannak azok, akik a már felnőtt fiatal házassága útján lépnek színre. A harmadik kört az e házasságból született gyermekek alkotják az ő családalapításuk után. Hirschmann megjegyzi, hogy éppen a keresztszülői tisztség a XIV-XVI. században nagyon fontos szerepet játszott, összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a jelentősége, mint ma. Az id. Albrecht Dürer tizennyolc, gyermeke közül tizenhatnak a keresztapját név szerint ismerjük. Ezek közül az ifjabb Albrecht Dürer keresztapja éppen Anton Koberger volt! Az ifj. Albrecht Dürer 1471. május 21-én született. (Koberger épphogy nekikezdett a nyomdászkodásnak. ) Dürerék háza Nürnberg legrégibb részében volt, nem messze a Szt. Sebald-templomtól, a város főtemplomától. Ez Nürnberg quartier latin-je, [22] az utca neve Unter den Vesten, vagyis a vár alatti utca, a mai Burgstrasse. Befolyásos patríciusok, jómódú polgárok és tekintélyes ötvösök laktak itt. Kétségtelenül hatott a gyermek Dürerre a környezet, hiszen az utca majd minden házában szellemi vagy művészi ösztönzést kaphatott. Jól mutatja ezt az utca mellékelt rajza. [23] A 3-sal jelölt ház Anton Koberger egyik háza. A Világkrónika egyik kiadója Sebald Schreyer, a 7-es házban lakik. A Haller, Reich, Volkamer nevek ismerősek Koberger patrícius rokonságából, Neudörfert sem kell bemutatni, hisz kortársi feljegyzéseire már hivatkoztunk. Az előbb már említett Világkrónika szerzője, Dr. Hartmann Schedel is ebben az utcában lakik. (Az ő második felesége is Haller lány, Magdaléna Haller, így Kobergerékkel is atyafiságban állt. ) [24] A legdöntőbb pedig Michael Wolgemut, a festő, aki a harmadik szomszéd Düreréktől. A gyermek Dürer korán érdeklődött a rajzolás és festészet iránt. Apja tanította ugyan az ötvösmesterségre, de szíve a Wolgemut ház felé húzta, ahogy maga Dürer írja: "... trug mich mein lust rnehr zu der malierei dan zum goltschmidwerckh."[25] Végül, apja megegyezett Wolgemuttal, és Dürer 1486-tól 1489 végéig nála tanult. A német festőket nem halmozták el megrendeléssel úgy, mint az olaszokat. [26] Nem is becsülték meg őket annyira, nem voltak olyan nagy mecénásaik, mint Olaszországban. Ennek egyik következménye, hogy a német művészek a grafika, pontosabban a fa- és rézmetszés felé fordultak. Ez volt a
