Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)

15 iránytű-készítőt, lakatosokat (köztük Peter Henleint, akinek nevéhez fűződik a "nürnbergi tojás", vagyis a zsebóra), cipészeket, mint pl. Hans Sachst, Nürnberg talán leghíresebb költőjét és mester dalnokát. De ekkor élt Martin Behaim, a híres tengerjáró geográfus, az első földgömb készítője is. Ez a születő polgárvilág ihlette meg Wagnert a Nürnbergi mesterdalnokok c. operában. Neudörfer sem hagyja figyelmen kívül a zeneszerszám-készítőket, akik többnyire maguk is zenészek. Felsorolja az orgonakészítőt, lant- és hegedűgyártót, trombitakészítőt, aki egyben városi trombitás, s a sípkészítőt, aki egyben városi dudás. Dürernek nem kellett messzire menni, hogy modellt találjon "Fuvolás és dobos" c. képéhez. [12] A művészek között szép számmal találunk ötvösöket, szobrászokat, festőket, fametszőket, üvegfestőt és illuminátorokat. Két nyomdászt is megemlít Neudörfer: Johannes Petrejust (aki egyébként a sógora volt) és Anton Kobergert. Neudörfer minden bizonnyal személyesen ismerte Kobergert, hiszen vele egy utcában lakott. Neudörfer 16 éves volt Koberger halálakor. Nürnbergben a XV. század harmadik harmadában több mint egy tucat nyomdász működött. Az első, Johann Sensenschmidt, 1470-ben kezdett. Hamarosan utána következett Anton Koberger, majd ő utána Friedrich Creussner. Sok iparos volt tehát a birodalmi városban, fejlettségének éppen egyik fokmérője az iparos lakosság nagy száma a város összlakosságához viszonyítva. Sokoldalú kézműipara és nemzetközi kereskedelmi kapcsolatai folytán a mindjobban kialakuló nürnbergi polgárság szabályozott jogviszonyokat igényelt. Szükség volt erre a városon belül a patríciusok és plebejusok között, városon kívül a kiváltságokkal rendelkező birodalmi város és a császár között, főleg pedig szükség volt a jogvédelemre a bel- és külföldi adósokkal szemben, továbbá az árut szállító kereskedőkre lecsapó rablólovagok ellen. [13] Ennek nyomán a városatyák 1479-ben elhatározták, 1484-ben pedig Kobergernél megjelentették a Reformation der Stadt Nürnberg (BMC II. 426) c. jogszabálygyűjteményt, amely sok német város számára szolgált később mintaképül a városi jog megalkotásában. A város tényleges urai a patríciusok voltak. A közülük választott "kistanács" kormányozta a várost nem éppen demokratikusan. A kistanács negyvenkét patríciusból állt. Ennek alárendeltje volt a kb. kétszáz főből álló "nagytanács". A nagytanácsba a tagokat a tehetős kereskedőkből, kézművesekből, különösen a tekintélyes ötvösökből és művészekből választották. [14] A nagytanács tagja volt Anton Koberger és később az ifj. Albrecht Dürer is. [15] A leggazdagabb nürnbergiek vagyona korabeli becslés alapján jóval 1000 arany fölött volt. A jómódú patríciusok — a Tucher, Tetzel, Imhof és Hirschvogel családok — tartoztak ehhez a gazdasági vezető réteghez, valamint vagyoni helyzete folytán Anton Koberger, noha ő nem volt patrícius, csak "előkelő". [16] Aeneas Sylvius, a későbbi II. Pius pápa többször is megfordult Nürnbergben. Azt írja a gazdag birodalmi városról, hogy "szeretnének a skót királyok olyan pompásan lakni, mint a nürnbergi középpolgárok."[17] Sokan dicsérik kortárs belföldi és külföldi költők, írók, humanisták Nürnberget. Körülbelül II. Piusszal egyidőben élt Hans Rosenplüt, az egyik leghíresebb nürnbergi mesterdalnok. Eredetileg ő is mesterember, fegyverkovács