Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Előszó
4 szóló levél, számos verskézirat, Csinszka visszaemlékezése, továbbá Lédának, Diósynak és Brüll Bertának dedikált verskötetek, az "Ady-relikviák" dobozába gyűjtött lapkivágatok, fényképek és egyéb Ady-vonatkozású dokumentumok, valamint Léda családi levelezése. Nádor Henrik az értékes anyagot még Révész Bélától, 111. Brüll Bertától vette meg a harmincas évek közepén, Révész közlési jogának fenntartásával. A visszaemlékezések kézirata csonka: a 13. lap verzóján az utolsó mondat befejezetlen. A feljegyzésből az utolsó év története hiányzik. A kézirat keletkezésének körülményei . Révész Béla első könyve (Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről) 1922-ben jelent meg. Ebben pesti, párizsi, érmindszenti élményeihez kapcsolva rajzolja meg első képét a költőről. Mondanivalóját ezzel nem érezte befejezettnek, írni akart Lédáról és Csinszkáról is. Mind a két asszonyt személyesen ismerte, s könyvéhez kéziratokat és képeket kért tőlük. Lédához személyes barátság fűzte, leveleztek is, de Adyról sokáig nem esett szó köztük (RAÖL 215). Léda elzárkózott az elől, hogy Adyval való kapcsolatáról bárki is írjon. Ezt bizonyítja Révész Bélához írott levele. Édes Révész, Berlin, 1924. ápr. 16. Pár pillanattal előbb vettem levelét és nagyon sietek reája válaszolni, mert soha rosszabbkor nem jöhetett volna egy ilyen kéréssel. Én értem magát, szempontjait, kiváltságát, mégsem adhatok engedélyt sem arckép, sem semmiféle irás, levél avagy emlék leközlésére könyvében, sőt mindezt én határozottan letiltom . Édes Révész, maga nem tudja, mit tenne nekem ilyenek leközlése. Ady Lajos az őszön megjelent könyvével nekem a legnagyobb bajokat okozta és a Dodó és közöttem duló, nehéz, de már el vonulóban lévő viharokat újból fölkavarta. A mellett még engedélye sem volt rá hogy tőlem bárminő levelet is leközölhessen, mint ahogy tette, sőt egyik levelemet, amit leközölt, nem is szó szerint tette azt, hanem belőle kihagyott valamit, mely kihagyás által a levélnek egész más értelmet adott, mint ahogy ez az eredeti levélben van. Nagyon haragszom ő rá, de nem is irtam neki semmit, mert most sajnos egyéb bajaim, gondjaim vannak. Dodó val nagyon nehéz harcaim vannak, mert nem tudom, [nem] birom neki megtenni azt, amit tőlem minden áron ki akar erőszakolni. Teszi ezt minden lehető fegyverrel és nincs az a kin, szenvedés, megalázkodás, lepiszkolás, amin ne vinne keresztül, hogy elérje célját. Küzdök, szenvedek és harcolok mint egy tigris, mert ha már őt személyében nem birom megmenteni, legalább meg akarom menteni nagyon nehezen szerzett vagyonunk egy részét, hogy legalább az megmaradjon és ne kallódjék el egy kitanult és furfangos cseléd nő karmai között. Sok, sok detailleok vannak e csúnya ügyben, melyekről itt nem irhatok, de bámulna ha tudná ezeket, mivé tudták tenni ezt az alapjában jó embert. Csupa olyan emberek vezették és befolyásolták, kiknek e dologból hasznok van, mert mindegyikök le van pénzelve, kenyerezve [...] ugy érzem tulsokáig már ezt nem lehet birni, igy is csoda, mert ez már több mint másfél éve tart. És nincs egy emberem,
