Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Csinszka visszaemlékezése

65 már megint kezemben van Ady — s én egyszer s mindenkora csöndet és békét akarva összeveszítem Lanthernéékkal. — Egyszer Bandi részegsége alatt — nekem Bandiról csúnyán nyilatkoznak. Ott se maradok adós a mondanivalómmal — de — ahogy magához tér Bandi közlöm vele a közlenivalókat — most már anyagilag is könnyebben élünk s összefogva — egymásra találva rázzuk le magunkról ezeket az ál — barátokat. Az összebékülés napján Bandi kérésemre 5 { o> fölkel s az első villanyost megvárva kimegyünk a Hüvösvölgybe. Gyönyörű nap — két szép verset is ir — s csattangolva, mint két diák járunk be minden utat ahol Ady egy telet átélt — és szeretett (162). A Lipótmezőre (163) is bemegyünk, meg akarjuk nézni Bandi kedvenc bolondjait de az igazgató elfoglaltsága miatt arra kér halasszuk máskorra a dolgot. (Ezeknek a városmajori napoknak az emléke — az első Csúcsai út idején "A jelen hajóján" (164) — cimü vers. Fenyőékkel, Schöpflinékkel vagyunk legtöbbet és Gyurkáékkal. "Oh bújni barlangokba" (165) — ezekben a napokban irődik. Junius végén megyünk haza Csúcsára (166). Előbb Nagymama utasitására levisitelünk pár konvencionális helyen és visszatürjük a visitet. Bandi egy napon H. Lacihoz is lerándul (167) Schöpflinnel. (Babits nevelősége — lap alapitás ) (168) és anynyi szegfüvei tér vissza hogy Lanthernét az ájulás környékezi. 1916 — Csúcsai nyár. Zaklatott, vendéges és katasztrofális. Fehér Dezsőék vannak lent (169), Rippl is lelátogat. — Román betörés. Menekültek. Ady a menekültek között. Őrjöngő izgalmak. Kegyetlenségek, látott csúnyaságok. Ady segit mindenkin. Megjönnek a határrendőrök (170). (Sándor Gézáék) (Burg — Cornél határrendőr parancsnok. "Nem feleltem magamnak.") Olyan izgatott és bolond 1916 — nyara, hogy nem is érünk reá — magunkkal foglalkozni. A pár első kedves, gondtalan napot a menekülés láza összetöri. Betegei vagyunk — az eseményeknek s a lalákásunk naponta — száloda 8-9 — család átmeneti hálóhelye. Rémült emberek, fejvesztettség — uccán szét hulló álat karavánok stb. Bandi a sírásig föl van korbácsolva. Ősszel lejár — a felmentés (171) Az uj — még nem jött meg s én Bandival bevonulok Kvárra (172), Bandi az őrüléshez áll közel. Nem akar bevonulni. Sürgönyt sürgöny után küldök Pestre s 24 — ora — az utolsó — terminus. Mikor látom, hogy minden hiába s csupa gyáva és tehetetlen emberrel van dolgom összeszedem magamat s elmegyek a kaszárnyába — hol statáriális rendeletek hirdetik a bevonulás pontos törvényét. Viszem a B.Gyurka táviratát hol jelzi hogy a felmentés uton van már s ezzel — a felmentést igérő sürgönnyel megkeresem az ismeretlen Koncz tábornokot. Mulatságos lehetett, ahogy ijedten, majdnem sírva, végre a tábornok elé kerültem s még komikusabb, ahogy elsírtam neki a bajaimat. Reám nézett, szigorú idegen katona — s azt kérdezte "hány éves?" "Maga is a pólyába való még — nem férjhez — drágám." és ráirta a sürgönyre hogy a felmentést be kell várni.