Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Léda visszaemlékezése

24 utazzunk, de ő annyira könyörgött hogy legalább egy napot hagyjam ott megpihenni, hiszen éjjel utazott, fáradt, hogy nem tehettem mást és engednem kellett. így történt hogy ő legalább háromszor vagy négyszer elvesztette az egész uti pénzkészletét (54), melyet mindég újból és újból sürgönyileg küldtek el neki és igy csak egy hét múlva utaztunk az én nagy fenyegetőzésemre hogy ott hagyom és elutazom egyedül. A legutolsó pénzküldeményt már nem is engedtem hogy odaküldjék, hanem egyenesen Firenzébe. Firenzében csoda szép tavasz volt, ő kedves és jó volt, ha nem ivott de ha ivott borzasztó volt. Itt láttam őt először egészen csunyáúl részegen. Borzasztó dolgokat mivelt, bement kis korcsmákba veszekedni kiesett kocsibol, rettenetes volt. Itt összejöttünk pár magyar emberrel is, igy Csáktornyái (55) festő és annak nagyon kedves orosz feleségével. Sámuel (56) szobrásszal és feleségével Mindketten ugy tudom meghaltak már. Később egy Páldi (57) nevü festő is jött közzénk. Ezzel elkezdődtek a nagy ivások. Egy olasz márquis, ki festett, szobrászkodott és irt is egy kissé meghivott mindannyiunkat teára az atelier-jébe és végtelen kedves volt hozzánk és főleg A-t nagyon ünnepelte. Esténkint egy kedves kis kávéházban összejöttünk mindannyian és a márquis is többször hozzánk ült. Egy nap Páldi és A. eltűntek én Csáktornyaiékkal maradtam, és mikor a közös vacsorához ők ketten megjelentek, mindketten örült mód részegek, hangosak és veszekedősek voltak, és én Csáktornyaiékkal együtt szemrehányásokat tettünk Páldinak miért viszi őt el inni. A márquis is hozzánk ült. Ok olyan csúnyán viselkedtek, hogy Csáktornyaiék jobbnak látták onnan eltávozni. Én folyton kértem A-t menjünk haza, de őnem akart és folyton magyarul szitkozodott és csúfolta azt a szegény marquist ki csak olaszul és francziául beszélt. Hiába volt minden ők mindég vadabbak lettek Akkor én elbúcsúzkodtam és haza mentem későn éjjel egyedül, utamat is eltévesztettem és mindenféle kellemetlenségnek voltam kitéve és fölfohászkodtam mikor végre elértem hotelem kapuját. Nyugtalankodtam A. miatt hogy valami baja történik és egész éjjel lestem ablaknál ajtónál mikor jön haza. Végre már reggel fele nagy botorkálást hallok a lépesem kissé kinyitottam az ajtómat és látom a mint a hőtel egyik embere hozza, czibálja föl nagy szitkozodva A-t és czipeli be a szobájába mit egy kis folyosó választott el az enyémtöl. Csak ekkor feküdtem le ágyba és elhatároztam nem törődöm vele és másnap elutazom. Másnap A. sirva, könyörögve kér ne hagyjam öt ott el de segítsem őt ki a nagy bajból a mibe jutott. Isten tudja hol barangoltak ők ketten egész éjjel, A. mindenét elvesztette (58), igazolványát, keresztlevelét, fontos okmányait [a kézirat befejezetlenül megszakad]