Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

140 Drága kis gyerekem igérd meg, hogy nem fogsz nekem fájni, nem veszel veronál adagokat akkor amikor ne adj'isten elkeseredsz és nem hiszel semmiben, de reám gondolsz, magunkra, a szeretetünk szentségére, arra hogy sok ismeretlen szépet kell még találj, megláss, csiszolj és szeress —bennem. És próbálj semmiért elnemszomorodni, kétségb

e nem esn

i. — Ha kell, ha nincs más mód, felutazom, de nem hiszem, hogy ez használjon. —Itt nem Apai szivek megkörnyékezéséről van szó, de egy talpigromlott furcsa és különc önfejüségről aki a maga akaratának első áthúzásával fatalisan hiszi a sajátmegsemmisülését. — Félek ez már itt nem makacsság, de — életösztö

n, mert a Jókai typusoknál nem lehetetlenség az ilyesmi. — Mindegy fiam, útja, módja, mindennek van, csak szépen szeressük magunkat. Az én életem itten csendes, békés, embertelen és nekem ez ma olyan ']ó_, olyan szükséges mint egy idegkura, ha már ittvagyok [! ] és itt tartok. — Károlynál tegnap volt fent Ladics és megreperálta a haldokló Görgeyt, de én szekrényemet rendeztem, hajat mostam és ugy nem kivántam senkit látni. Neveletlenség? Istenem, szives, udvarias igyekeztem lenni, de nem az én vendégem és nem is érint az egész. — Aztán nem láttam mióta elmentél senkit, még Macát se. Aki azt hiszem azért maradt ki, mert orrol valamilyért. [! ] (oka) tettének oka ismeretlen. — A szobám olyan ma mint egy templom csak virágom nincs, de azért tiszta és példás rendes. — A szekrényem olyan mint egy oltár és ma dél előtt olyan szépen esett a ragyogó, fehér hó s a napsütésben úgy csillogott a szárnyuk mint ezer apró gyémánt pillangónak, a pelyheknek. Szép volt és rossz volt egyedül nézni. — Leveled nem jött hozzám, azt hiszem Maca egyenesen fel küldi őket neked. Világ sem jön. Szép Ernő aranyos dolgot irt tegnap az Újságba (41), ma pedig Hollandiába vágytam Veled, mert Pásztor Árpád azt irja, hogy ott nem kell gyűlölni a franciákat, nincs háború és sárga és piros tulipánok nyílnak. — Igaz — ez? De szép. — Mióta elmentél, Zsukátol, Annától kaptam levelet, s egy ősrégi irásadóságom róttam le — Havas Lujzinak, (Csatóné testvére) Zsukának és ma talán fogok, ha tudok Micinek, Valkovszky Máriának, (kinek nem tartozom de vágyom irni. Olvastam és borzasztón élveztem Francé Pinguinek szigetét. Csodafinom, drága és ravasz, bölcs lemosolygása a nemzetének, némelyhelyt marni is tud. Karinthy tanult belőle és lopott. Szennyesedet kimosattam. — Mikor jössz már? Ferencék rossz hirt kaptak, két csatázó legény (az egyik Marci) irt Pisti haláláról, nagy a keserűség. Szegények. A Vöröskereszttől nem kaptunk még hirt. írjál, gyere, vágyunk, szeretünk imád — kis lyányod — Csinszkás.