Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

128 Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1914.jún. 20. ] Csinszkym. — Ne haragudj és ne nevessd [! ] ki Csinszkádat, — de látod ugy megijesztett ez — a bolond újság—hir, — közönséges — eset a 100 közül, — az áldozatot sem ismerem, a dolog — sem komoly — és mégis — fáj, megijeszt és elszomorit. — Csinszky Te is szedsz veron

ált vigyázz nagyon magadra kérlek, olyan könnyen végzetessé vállhatik [! ] a dolog, — olyan könnyen — nem várt következményei lehetnek — egy kis elszámitásnak, — szokd — le a veronált. — Én — nagyon — nagyon féltelek. Ugye nem haragszol — Csinszkádra mert talán alaptalanul félt, — sokat gondol — rád — és nagyon — szeret — Csinszka. — Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1914. jún. 21. ?] Vasárna

p délben. Egyetlen nyugtalan — drága — Csinszkym. 1.) Hidegségem — becsületes képzelődés — részedről, vagy játékos meggyanusítás amiben magad hiszel legkevésbé — de drága, — önző s igaz — gyerekként várod, provokálod — a vallomásokat mit sajnos — pazarul és <1> önkéntelenül adok. — 2.) Nem vagyok — befolyásolható senkitől — Rajtad kivül — igy hát szépen és komolyan kérlek, — ne fájjon Neked — érte

m — az emberek piszkos és tőlünk távol álló rágalma, rosszasága. — Gőgös és fölényes — nem törödömséggel kezem a kezedbe [! ] — nézünk el — ügyetlen — piszkos — kis intrikáik fölött és sértene ha a Te Drága, okos — higgadt — fejedet csak — egy pillantig — is komolyan bosszantaná — és foglalkoztatná — a tőlünk annyira — távol álló dolguk, — életük. — 3.) Azóta a postánk csigamászása megint felgyüjtött egy rakás törődni, átgondolni és írnivalót — Nekem Nálad. — 4. Ha pénteken irt levelem szent és szép lázas émotiojára gondolok ma is irigyen, büszkén érzem milyen igaz — szép — és nemes volt a felindulásom. — Milyen méltó volt gyönyörű bennem élő, lobogó — forró gőgöm, lázadásom — és milyen igaz, — szent, asszonyi érzés az alázat, a megsemmisülés, — mikor önként vállasztott és Sorsomtol — kirendelt Uram lábainál—félve, egészen kicsin és boldogan — megcsókolom azt. — Es milyen — csodásan — szép — az és rendkívüli h. egymásér

t születtünk, csaltunk, — hazudtunk, kerestünk, fájtunk és sirtunk mai napig; — h. játszottunk és kijátszottunk — érzéseket, embereket egymásér

t, s hogy mindég, mégis megőriztünk valami oltárféle — érintetlenséget mi magunkban — egymásér

t, egymásnak. — Csinszkym be szép, — be — gyönyörű, — be páratlan ez. 5.) A Te annyit piszkált, bántott ételed, — az annyit — hangoztatott "kiéltséged" — kedvet ad — gyerekesen, tisztán és igazán — szembenevetni a világot s ha törvény