Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

120 Ugy tudom Dodo irt magának ö nagyon fájdalmasan volt érintve, a Stefyke miatt iránta tanúsított viseletétől lássa pedig ezt sem én találtam ki, nem is akart irni magának többet s én kértem hogy irjon már magának. Lássa rettenetes módon félek az ilyen dolgok megismétlődésétől, maga ezt aztán nevetségesnek találja pedig ilyen kis apro tüszurások némelykor fájdalmasabbak mint az igazi nagy dolgok. Nem is folytatom már tovább, azt hiszem ennyi is elég a megértésre. Ha pedig nem értene meg csak azért volna mert nem akar megérteni, akkor pláne már tulsok ez is. Isten áldja meg Adél. Léda — Ady Endrének [Párizs, 1910.nov. 18. ] Péntek Édes drága egyetlen Minden, két nappal ezelőtt vettem leveledet nagy volt a boldogság előbb, de azután nagy a kétségbeesés is. Milyen csodálatos hogy levelemben majdnem megfelelek neked a dolgokra miről te irsz és miket én még akkor el nem olvastam. Oly jól esett kivennem leveledből hogy vágyói utánam és szeretsz ugyanakkor mikor én ugy érzem, most már én is elmondhatom mint te szoktad, hogy sohasem szerettelek ugy mint most és soha olyan nagy várakozással és mindent akarással nem voltam mint most és soha ugy nem éreztem hogy minden és egyetlen életem csak te vagy, — és ime leveledben már benne van a csöpp méreg, ami együttlétünket meg fogja mérgezni, pedig én is jó és gyöngéd akartam lenni és tudtam volna is az lenni. En érzem drága édes, jó gyerekem én nem tudok megküzdeni a tiéid ellen, sem elég erőm sem elég időm nekem erre nincsen és nem is mernék ehez hozzá fogni. Téged minden esetre hibáztatlak gyerekem mert neked ismerve a tieid szándékait, várásaik és reményeiket [! ] és ismerve önmagadat is, hogy mily gyönge vagy és nem tudol megvédeni tiéid támadásai ellen, nem szabad lett volna engem egy pillanatra is velők összehoznod. Láttuk a nyáron mi történt, (9) milyen viszontlátás volt az, mert már meg voltál dolgozva és végül majdnem a halálba hajszoltatok. Nem drágám ilyen experimentumokra nincs elég egészségem és nem is vagyok hajlandó. A nyáron is hagytalak az utadon s csak azt tettem hogy nem haltam meg és a vége az lett, hogy agyonittad magad a barátaid között. Jobb volt e ez az édes anyádnak és Lajosnak? Többet éltél e igy nekik? Gátoltalak e én tégedet valamiben is és én miattam nem tettél e eleget érettök? Nem akarom felsorolni a dolgokat édes fiam amiért ők igenis hálával tartoznának nekem és a melyeket te nagyon jól tudsz, de legalább is nagyon csodálatosnak tartom hogy ők épen most, mikor te már vagy valaki és mikor te már magad is el tudod intézni az életed sorsát, lépnek közbe és egy régi barátság megrontására igyekeznek. Hogy nem jutott ez eszébe senkinek négy, ot vagy akár hét év előtt is, mikor te egy sze-