Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

I. Az állományelemzés kérdései a szakirodalom megvilágításában

6 elemzés azonban az Ilyen rutinszerű állomány-statisztikáknál sokkal mélyebb és részletesebb megvilágítását kívánja adni az elemzés alatt álló könyvtári állománynak. A nemzetközi könyvtári és dokumentációs szakirodalomban elég gyakran jelentkező un. használatelemzési tanulmányok eredményei, megállapításai legtöbbször szükségszerűen állományelemzési adatokra épülnek, hiszen ahhoz, hogy egy-egy könyvtár állományának kihasználtságáról megfelelően egzakt képet nyerjünk, az olvasók részéről felmerült igények mellett, a legfőbb viszonyítási tényező maga az állomány. Lássunk néhány olyan használatelemzést, ami — jóllehet másodlagosan — állományadatokra is utal! D.N. Wood és C.A. Bower 1969-ben részletesen elemezték az angliai National Lending Library (Anglia, Walton, Boston Spa) társadalomtudományi periodikumainak használatát. A nevezett szerzők elemzéseikkel az állomány bizonyos részeire is utaltak: címszerűen felsorolták például azokat a társadalomtudományi folyóiratokat, melyeket a használók (2431 kérés) hatszor vagy ennél többször használtak, s ezáltal a könyvtár legtöbbet keresett társadalomtudományi periodikum-bázisát irták le valójában. A National Lending Library-ről, s többek között e könyvtár állományának (jelenleg 42 000 különféle periodikummal rendelkezik az intézmény) gyűjtőköri, profil szerinti átalakulásáról (a gyűjtőkör 1963-ig a műszaki- és természettudományokra terjedt ki, azóta nagy arányban indult meg az orvosi és biológiai, valamint a társadalomtudományi anyag gyűjtése is, melyekre vonatkozóan a kivánt kapacitást 1980-ra érik el) és nyelvi megoszlásáról legújabban J.Tehnzen és W. Jacob (1974) adott tájékoztatást, egy tíznapos tanulmányut tapasztalatainak ismertetése keret&en. Náluk is elsősorban az állomány használatáról, ill. kihasználtságáról van szó, és a szoros értelemben vett állománymegoszlási és -strukturális adatok csak másodlagosan kerülnek szóba. De a magyar használatelemzési szakirodalomban is jelentek meg olyan munkák, melyek azon könyvtár állományához viszonyítják adataikat, melynek olvasói körére vonatkozóan készült a bennük lévő használatelemzés. Elsősorban Molnár Imre — Reinhard Vera 1969-ben megjelent munkáját emlithetjiik meg e vonatkozásban. Ok a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Kutató Intézete könyvtárának szakirodalom-kölcsönzési adatai kapcsán számos mutatót, kvantitatív adatot közölnek az állományra (a könyvállományra, melynek jele náluk = A és a folyóiratállományra, melynek jele = A ) vonatkozóan is; a folyóiratoknál megadva például az egyes szakokra vonatkoztatott állomanynagys ágot s ehhez viszonyítottan a szak un. keresettségi indexét, feltárva továbbá a folyóiratokat nyelvi megoszlás szerinti számszerüségükben, valamint a folyóiratok egy részét címszerűen is; minden vonatkozásban kiegészítve ezeket az állományadatokat a vonatkozó keresettségi mutatószámokkal. Az állomány a könyvtári munka hatékonyságának tükrében Gyakran tartalmaznak állományelemzési adatokat azok a munkák, melyek egy-egy könyvtár hatékonyságának értékelését kívánják elvégezni. Az ilyen jellegű munkák tulajdonképpen olyan operáció-kutatási vállalkozások, melyek segítségével felettes szervek meg tudják Ítélni adott könyvtár, ill. adott tipusu könyvtárak szerepét adott nemzeti könyvtári és dokumentációs hálózatban, továbbá melyek mutatókat szolgáltatnak a könyvtár (könyvtárak) vezetői számára arra vonatkozóan, hogy a vezetésük alatt álló könyvtár mely részlege milyen hatékonysággal működik más részlegekhez, illetve hasonló tipusu könyvtár hasonló részlegéhez viszonyítottan. Ilyen gyakorlati jellegű "könyvtárértékelő" tanulmányok anyagát közölte 1971-ben S. Ottersen egy szakbibliográfia keretében, amely a tételek gondos annotálását is megvalósította, mely annotációkból — itt-ott — már állományadatok is előtűntek. 138 tételt számlált e bibliográfia. Az emiitett bibliográfia — amit állományadatok összehasonlító vizsgálatánál haszonnal forgathatunk — természetesen nem tudta feltárni a témakör nemzetközi szakirodalmát teljességre törekvő igényességgel. A kimaradtak között kell megemlítenünk pl. M.B. Cassata és G.L. Dewey munkáját, ami 1969-ben jelent meg a New York-i Állami Egyetemi Könyvtár gyűjteményének értékelésével kapcsolatosan. Az értékelés menete a következő volt: 1. A könyvtári szakreferensek szubjektiv értékelését kérték a gyűjteménynek az illető szakreferensre eső területeire vonatkozóan. 2. A szakterületek szakirodalmi ellátottsági