Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

IIl. A feldolgozott anyag elemzése

30 periodikum-anyagának további alakulását is befolyásolta. Ugyancsak ettől az időszaktól számitható az intézetek saját gyűjtőköri szempontjainak figyelembevételével történő, önálló csereszerzeményezés. A 17/1972-es MTA Főtitkári utasítás, már az intézetek elsősorban folyóiratcserével kapcsolatos jogait és kötelességeit is rögzitette. Ez a tény is természetesen hozzájárult a mai helyzetkép kialakulásához. Az iménti kis szakfelsorolásunk első pillanatra azt látszik bizonyítani, hogy nem jelentékeny az 1972-re kialakult változás, hiszen az 1966-ban, 18 szakterület esetében fennálló központi Könyvtári periodikum-tulsuly 1972-ben 14 szak területén még továbbra is fennáll. Ám ezzel együtt bizonyos polarizálódás tanúi vagyunk. Ez a polarizálódás abban mutatkozik meg, hogy az imént felsorolt 14 szak esetében a két szóban forgó állománybázis, az akadémiai könyvtári és az intézeti-hálózati állomány között a szakonkénti nagyságrendi arányok megváltoztak. Az 1966-ban is már fennálló akadémiai könyvtári túlsúly tovább növekedett a kultura és művelődéstörténet, a nyelvtudomány, az irodalom, irodalomtudomány és filológia, a történettudomány és a régészet területén, tehát a könyvtár fő gyűjtőkörébe vágó szakterületek vonatkozásában. Az Akadémiai Könyvtár gyűjtőkörétől távol eső, más szakok esetében , a még 1972-ben is fennálló periodikum-ellátottsági túlsúly viszont erősen csökkent az 1966. évi helyzethez képest, a következő szakok esetében: a növénytan, állattan, műszaki tudományok általában. Természetesen ezen arányok ilyetén való alakulásához az intézeti kurrens külföldi periodikum-állományban 1966 óta bekövetkezett változások, arányeltolódások is hozzájárultak,azonban ezek elemző, értékelő vizsgálata már nem tartozik jelen dolgozatunk tárgykörébe. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy az ilyen vagy amolyan mérvű per iodikum-többlet a központi könyvtárban, a jelzett szakok esetében, az illető szakterület kutatói számára, a szakintézetek saját folyóiratanyagán tul, semmiképpen sem figyelmen kivül hagyható információs forrásanyag. A polarizációs folyamat másik, ellentett vonatkozásaként azt a tanulságot vonhatjuk le táblázatunkból, hogy 1966-hoz képest, 1972-re tízről tizenkilencre emelkedett azon szakterületek száma, amelyek esetében az intézeti periodikum-állomány jelentékenyen gazdagabb a központi könyvtárénál. Nézzük meg, hogy ezek, a táblázatunkban minusz-jellel jelölt szakok konkréten milyen változást mutatnak. A következő szakterületek esetében, 1966-ban még az Akadémiai Könyvtárnak volt jelentékenyen több kurrens külföldi periodikuma, vagy éppenséggel "nem szignifikáns" volt a két állománybázis közötti eltérés: pszichológia + pszichiátria, szociológia, szociográfia, politika + államigazgatás, atomfizika + reaktortechnika, geofizika és geokémia, biokémia, orvostudomány, bányászat + kohászat. Egy ujabb szakterülettel bővült jelen összehasonlításunk, 1966-hoz képest, a neveléstudomány szakkal, melynek akkor még nem volt az Akadémián belül külön kutatóhelye. E szakra vonatkozólag a jelenlegi összehasonlítás szintén az intézeti külföldi per iodikum-anyag gazdagabb volta mellett tanúskodik. Ezeken a szakterületeken a súlypont eltolódás a csererevizió természetes és célirányos következménye. Néhány szak esetében, az 1966-ban is már fennálló intézeti könyvtári periodikum-állomány túlsúly tovább növekedett; e szakok a következők: politikai gazdaságtan + közgazdaságtudomány, jogtudomány, mikrobiológia, elektrotechnika, elektronika + automatika. Az eddig felsoroltakon kivül még két szakterület, a tudomány- 111. üzemszervezés és a matematika + kibernetika területén végbement szakperiodikumbeli ellátottság arányainak módosulását érdemes külön is kiemelni. Mindkét emiitett szak esetében "nem szignifikáns" volt az eltérés az Akadémiai Könyvtár és az Akadémiához tartozó intézeti könyvtárak kurrens külföldi periodikum anyagában, ami a jelenleg vizsgált számszerüséget illeti. 1972-re viszont a központi könyvtár periodikum-anyaga jelentékenyen megnövekedett az intézetek anyagához képest. Mindkét szakterület esetében kézzelfogható a magyarázat: a tudományszervezés mint főgyűjtőkor, 1966-ban még igen rövid múltra tekinthetett vissza, és éppen az elmúlt hat év alatt, magának a tudományterületnek rohamléptekben történt fejlődésével együtt terebélyesedett ki szakirodalma is. Egymás után indultak meg ujabb és ujabb idevonatkozó fontos szakfolyóiratok, melyek megszerzésére a Könyvtár következetesen gondot forditott. A matematika területén viszont, a matematikai módszerek alkalmazásának egyre több tudo-