Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

I. Az állományelemzés kérdései a szakirodalom megvilágításában

8 téréseket találunk akkor, ha a könyvtári használat felére csökkenésének jelensége alapján számitjuk ki a felezési időt (ez utóbbi felezési idő jelenségével kapcsolatban vö. A.Sandison 1971-ben megjelent tanulmányát, valamint saját megállapításainkat a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás c. folyóirat 1974. évi 8-9. számában: 571 -2.p.). Állományelemzés, mint az állománystruktúra megismerésének közvetlen eszköze Mind gyakrabban olvashatunk olyan tanulmányokat, ill. vehetünk kézbe olyan "belső használat"-ra szánt jelentéseket, melyek közvetlenül és kifejezetten állományelemzéssel foglalkoznak. Szóljunk néhány szót ezekről is. Állományelemzés egyetlen könyvtárra vonatkozólag W. Webb 1969-ben közölt tanulmányában leirja, hogy a University of Colorado könyvtárának szakreferensei tervet dolgoztak ki az állománynak szakok szerinti elemzésére. Első menetben a munka öt szakterületre, a medievalisztika, a művészettörténet, a politikai tudományok, a fizika és a szlavisztika területeire terjedt ki. A vizsgálat a szakok területét felölelő legmodernebb bibliográfiák kiválasztásával kezdődött. Minden egyes szakon belül külön állományfeltárás és állományértékelés tárgyát képezik a periodikumok, a kézikönyvek stb. A kiértékelést mintavétellel, szurópróbákkal végzett (meglévő állomány — adott szakbibliográfia anyaga) összehasonlításra alapozták, de a kézikönyvek esetében a kézikönyvtár mindenegyes tételét külön-külön egyeztették a bibliográfiákkal. Az egyeztetések eredményei % -ban adják meg a szakirodalmi ellátottság mértékét. Következő lépésként a kar által ajánlott szakbibliográfiák tételeit hasonlították a katalógussal,, a hiányokat kiirták és a szakreferensek döntöttek, hogy a hiányok közül ténylegesen mit érdemes pótolni. (Ez utóbbi vizsgálatot más szakoknál végezték el, mint a szakreferensek által kidolgozott, előbb emiitett vizsgálati programot.) Érdekes végeredménye a fenti vizsgálatoknak az, hogy segítségükkel nemcsak a meglévő állomány struktúrájára vetődik fény, hanem a meg nem lévőjére is: márpedig adott könyvtár állományának jellemzése szempontjából, a meg nem lévő állomány struktúrájának ismerete is értékes. H. Goldhor hasonlóan, elsődlegesen állományelemzést végzett adott könyvtárakra vonatkozóan; a 25 éve folytatott különféle könyvtárakra alkalmazott állományelemzésének legutóbbi vállalkozása Minneapolis és St. Paul ikervárosok 11 nagyobb és 2 kisebb könyvtárának állományára terjedt ki. Az állományelemzés hagyományos módszere szerinte régebben abban állt, hogy adott könyvtár katalógusát összevetették mértékadó tipusjegyzékekkel. Ő uj módszert dolgozott ki, melynek lényege az, hogy az állományt nem pusztán egyetlen tipusjegyzékkel kell hasonlitani, hanem több ilyen jegyzékkel s különféle recenziós-, ill. ajánlójegyzékkel. így arra is fény derül, hogy a meglévő állomány egyes darabjainak mi a felhasználási értéke: a több jegyzékben szereplő könyv nyilván hasznosabb, mint a pusztán egy jegyzékben, vagy a sehol sem szereplő. — A módszer megbizhatónak látszik, jóllehet elsősorban a közművelődés viszonylatában hasznosíthatók az eredmények, de a módszer gyakorlati alkalmazása s az általa nyert végeredmény erősen megkérdőjelezhető: a szerző ugyanis minden egyes megvizsgált könyvtárnak W betűjéből irta ki az első 100 cimet, s csak ezekkel dolgozott. Kimutatta, hogy a könyvek 15 % -a egy listán sem szerepel, negyed része 1 listán, 35 %-a két listán, 18 % -a három s a fennmaradó 7 % -a mind a négy listán megtalálható. De vajon ugyanez-e az arány az állomány más részéből meritett mintáknál? Hiszen 100 cim (sőt két kisebb könyvtárnál csak 60 cim) oly kis minta-halmaz! A referensz-könyveknél a Dewey-féle szakrendszer 5 szakcsoportjának 20-20 első könyve címanyagából indult ki, tehát itt is könyvtáranként mintegy 100-100 kötetből. Ez az értékelés már valamivel egzaktabb végeredményt adott: 29% egy listán sem szerepelt, 21% egy listán, 16 %két listán, 12% három listán, 16 % négy listán, 6 % öt listán és 0,3% hat listán fordult elő. Megkérdőjelezhető egyébként a szerző elvi kiindulása, az, hogy az egy jegyzékben sem szereplő mü a