Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)
IIl. A feldolgozott anyag elemzése
60 szakterületen, melyek gyűjtőkörünktől a legtávolabb esnek, a beérkező periodlkum-anyagnak 40-50, vagy még ennél Is magasabb százaléka, mint a környező népi demokratikus akadémiák periodikuma, egyezményes kapcsolatok révén érkezik. Éppen a főgyüjtőkört képező szakterületeken, pl. régészet,klasszika-filológia, orientalisztika stb., a legalacsonyabb a százalékszámokkal kifejezett részesedési arány, 11%, 9%és 6%. Hiba volna azonban az egyezményes kapcsolatok folytán beérkező kurrens külföldi periodikumok szakmegoszlását bemutató, s jelenleg vizsgált adatsort pusztán mint állományunk alakulására objektíve ható, a gyűjtőköri előírásoktól eltérő szakstrukturát létrehozó tényezőt tekinteni. Ez a szakmegoszlási kép, egyúttal a szocialista ill. népi demokratikus akadémiáknak — a magyar "Actá"k-nak megfelelő — tudományos folyóirattermését is reprezentálja. Ezt támasztja alá táblázatunk harmadik adatsora is, amely az Akadémiai Könyvtár egyezményes cserekapcsolatok utján szerzeményezett kurrens külföldi periodikumainak a Bibliothek der Akademie der Wissenschaften der DDR állományával való szakonkénti egyezését tükrözi. A megegyezések feltűnően magas százalékértékekben jelentkeznek, a többség 60 % felett. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szóban forgó akadémiák (a népi demokráciák akadémiái) központi periodikum-anyaga, szakterületi hovatartozásuktól függetlenül a Bibliothek der Akademie der Wissenschaften der DDR állományában is fellelhető, és az összállományhoz (3520) különféle kurrens periodikum) viszonyított nagyságát tekintve, az Akadémiai Könyvtár ugyanilyen állományrészéhez hasonlóan, mintegy 20 % -ot tesz ki. Tehát az állomány szakstrukturáját befolyásoló szerepe ezen egyezményes cserekapcsolatok utján beérkező periodikum-anyagnak mindkét vizsgált könyvtárban csaknem azonos. A tudományok egyre nagyobb mérvű specializálódásának és egy-egy szakterület periodikum -anyaga robbanásszerű növekedésének korszakában joggal merülhet fel a kérdés, a fenti adatok ismeretében, hogy az ilyen objektíve meghatározott egyezményes kapcsolatok folytán beérkező periodikum-anyag, a maga széles szakspektrumával nem jelent-e túlságosan nagy megterhelést az Akadémiai Könyvtár számára? Véleményünk szerint könyvtárunk akadémiai jellegénél és az Akadémia mellett betöltött kultúrpolitikai funkciójánál fogva, a gyűjtőköri szabályzatban foglaltakon túlmenően , mintegy kötelességszerűen — az országban egyetlen helyen — együtt tartja a szocialista és népi demokratikus akadémiák periodikus kiadványainak összességét. E tényben nemcsak állományunk szakszerinti szükségtelen szétszóródásának veszélyét kell látnunk, hanem gyűjteményünk akadémiai jellegének erőteljesebb, határozottabb megnyilvánulását. i.) Periodikum-gyüjteményünk értéke a szakirodalom-használat tükrében Az előbbi fejezetek során különféle közelítő eljárásokicai próbáltuk meghatározni kurrens külföldi periodikum-gyüjteményünk objektív értékeit. Ezen értékmeghatározások azonban csak közvetett jellegűek voltak. Közvetlen értékmeghatározáshoz csak ugy jutunk, ha gyűjteményünk adatait a használat adataival vetjük egybe. Könyvtárunk folyóirattárának olvasóforgalmi adatain alapuló, átfogó használatelemzést jelen dolgozatunk kapcsán nem végeztünk ugyan — ez az állományelemzéssel egyenrangú adatgyűjtést és időráfordítást igényelt volna — , de a magyar akadémiai Acták hivatkozásanyagának átvizsgálásával bizonyos szakirodalom-használati képhez jutottunk. A szakirodalom-használat bizonyos elemeinek felderítéséhez azért esett választásunk az emiitett Acták-ra, mivel ugy gondoltuk, hogy ezek a periodikumok az akadémiai kutatóhelyeken dolgozó tudományos munkatársak hivatkozási szokásait megfelelően tükrözik. Természetesen a vizsgálathoz igénybe vett Acták szerzői közül csak és kizárólagosan a magyar kutatók idézési és szakirodalom-használati szokásait vizsgáltuk. 42 különféle Acta 57 kötetét (néhány Acta évente több kötetben jelenik meg!) dolgoztuk fel, s ezáltal csaknem 12 000 hivatkozás-adat (kizárólag periodikumokra történő hivatkozásokat vizsgáltunk!) birtokába jutottunk. Az elemzés során, minden Acta esetében egyetlen, mégpedig a legutolsó teljes évfolyam anyagát vettük alapul.
