Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum állománya az 1970-es években (A MTAK közleményei 3. Budapest, 1977)

IIl. A feldolgozott anyag elemzése

32 A 31. oldalon lévő táblázatunkban bemutatott, százalékban kifejezett viszonyszámokból nem szabad tul messzemutatő értékeléseket levonni. Ezek csak kvantitatív jellegű, tájékoztató adatok. Az átfedések mértékének meghatározása mellett, — hogy ezt a mértéket a kellő megvilágításba tudjuk helyezni, — azt is szükséges megállapítani, hogy konkréten mely periodikumokra terjed ki az átfedés ténye. (Az átfedések elvi kérdéseivel és gazdasági kihatásaival. V. A. Zinkina (1970) foglalkozik a Lett SzSzK akadémiai könyvtári hálózatának viszonylatában. ) Hiszen a tudományos köztudatban is elfogadott tény, hogy vannak olyan "kézikönyv" jellegű periodikumok melyeknek több helyen való megléte még egy hálózaton belül (jelen esetben az Akadémia egész könyvtárhálózata) is indokolt és szükséges. Gondolunk itt elsősorban az olyan általános tájékoztatást nyújtó periodikumokra, mint a "Science" vagy a "Nature", hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük. Ha ezen felül még azt is figyelembe vesszük, hogy az intézeti könyvtárak közül nem egy vidéken, távol a központi könyvtártól működik, akkor még közelebb jutunk a reális értékeléshez. Végül, de nem utolsó sorban, mint objektiv tényezőt kell értékelnünk azt a körülményt, hogy a főként népidemokratikus államok akadémiái között érvényben lévő kulturális egyezmények keretében, az un. "kulturcserében" beérkező kiadványok az esetek többségében többes példányban érkeznek az Akadémiai Könyvtárba, mint hálózati központba. Ez a momentum már önmagában is bizonyos mértékű átfedéseket eredményez a központi könyvtár és az intézeti könyvtárak, illetve maguk az intézeti könyvtárak kurrens külföldi periodikum-anyagában. És egyben ez a magyarázata annak is, hogy az átfedések százalékban kifejezett mértéke éppen az Akadémiai Könyvtár gyűjtőkörétől messzeeső tudományterületek periodikum-anyagában a legszámottevőbb. Mindenesetre a szükségtelen, vagy anyagi ráforditást jobban igénylő átfedéseket mindenképpen helyes lenne megszüntetni mind a központi könyvtár és az intézeti könyvtárak, mind pedig az intézeti könyvtárak egymás közötti viszonylatában. Erre vonatkozólag már több megbeszélés, tárgyalás is volt az intézetekkel. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy e kérdéskör mélyrehatóbb vizsgálata már jelen dolgozatunk feladatkörén kivül esik. Dolgozatunk célja, hogy az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum-állományáról adjon a legkülönfélébb szempontok szerinti értékelő képet. Talán nem térünk el e céltól túlságosan azzal, ha az Akadémiai Könyvtár és az intézeti könyvtárak együttes periodikuin-mennyiségéről is tájékoztatást nyujtunk. Ha a központi könyvtár periodikumainak számához (4695) hozzáadjuk az össz intézeti periodikumok számát (3313), levonva az átfedéseket (1160), akkor 6848-ra tehető az Akadémiára járó összes kurrens külföldi periodikum-féleség száma, mely 42°/° -át teszi ki az egész országba járó kurrens külföldi periodikumféleségnek. Ha a fentiekben vizsgált össz akadémiai periodikum-bázis 1966-hoz képest számszerűleg csökkent is (1966-ban: 8191), ez a csökkenés nem érintette az elsőrendűen fontos,nagy tudományos értékkel biró periodikumok körét. S igy a cserereviziő eredményeként kevésbé szerteágazó, az Akadémián folyó kutatásokat ténylegesen jobban támogató, az Akadémia tudománypolitikai célkitűzéseit, valamint az országos viszonylatban is előtérbe került észszerű gazdaságossági szempontokat is figyelembe vevő zártabb egység lett ezen össz akadémiai periodikum-bázis, de ezen jellemzői nem csökkentik, hanem — véleményünk szerint — , inkább növelik tudományos felhasználhatóságának mértékét. d. ) Az "egyetlen hazai példány"-periodikumok az Akadémiai Könyvtárban Már az 1966. évi állapotot tükröző elemző tanulmányunkban is külön foglalkoztunk (20-23.p.) az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikumai közül azokkal, melyekegyetlen példányban, csak az Akadémiai Könyvtárba jártak. Felmérésünket akkor kiterjesztettük az intézeti könyvtárak ilyen tipusu anyagára is. Megállapítottuk, hogy a központi könyvtárban 1941, tehát valamivel több, mint az egész állomány egyharmada; az intézeti könyvtáraknál viszont 940, tehát nem egészen egy negyed része a kurrensen járó külföldi periodikumoknak ilyen un. "unikális" példány. Megvizsgáltuk ezeknek az egyetlen hazai pél-