Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

Ókortudományi kutatás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában

a „Corpus scriptorum históriáé Byzantinorum" stb. éppen úgy megtalálhatók voltak itt, mint a legfontosabb ókortudományi lexikonok (Pauly — Wissou-a — Kroll), kézikönyvek (Iwan Müller, Handbuch d. class. Altertumswissenschaft stb.) szótárak (Pape, Georges stb.) és a kutatómunka nélkülözhetetlen egyéb kellékei. Sajnos éppen a legfontosabb sorozatok rendelése, ill. előfizetése akadozott vagy éppen elakadt a két világháború közötti időszakban, úgyhogy a folytonosságot ebben a periódusban — a periodikumok mellett — jórészt csak a köteles példányokból kikerülő művek képviselték. Az ókortudományon belül az ókori történet a 19. századi nagy történetírók, B. G. Niebuhr, A. Schwegler, Th. Mommsen és Ed. Meyer művei által volt képviselve, de már a 20. századi történeti irodalom vagy teljesen hiányzott, vagy csonkán volt megtalálható. A római jog és az ókori jogtörténet tekintetében a helyzet 1950 előtt, ha lehet még az előbbinél is vigasztalanabb volt, mert itt még a szakma alapművei is hiányoztak. Az MTA Könyvtára az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a magyar könyvtárügy teljes újjászervezése nyomán vált országos viszonylatban az ókortudomány szakkönyvtárává és ezzel együtt a hazai ókorkutatás legjelentősebb könyvtári bázisává. Az a hatalmas átalakulás, melyen a magyar könyvtárügy keresztülment a fentebb jelzett időszakban, talán egyetlen nagy könyvtárunk esetében sem hozott olyan mélyreható változást, mint éppen az MTA Könyvtára életében. Az új gyűjtőkör megállapítása, az új célok és feladatok kijelölése, a belső szervezet átalakulása, a modern könyvtári munkamenet megalapozása stb. radikális átállást kívántak ebben a múlt hagyományaival összeforrott könyvtárban. Mégis az átalakulás, a könyvtár modernizálása, az új munkamenet beindítása gyorsan és sikerrel valósult meg. A könyvtár új szerzeményezési profilja, (egyéb feladatok mellett) az ókortudomány szakkönyvtárává való fejlesztése ugyancsak gyors ütemben haladt előre. Ezt a munkát mint az MTA Könyvtárának munkatársa 20 éven át a résztvevő szemével figyelhettem és eredményeit mint az ókori történet és jogtörténet kutatója közvetlen tapasztalás útján, szinte napról-napra hasznosíthattam. Mintegy két évtized telt el azóta, hogy az MTA Könyvtára feladatául kapta az ókortudományi szakterület könyvanyagának gyűjtését és megkezdte állományának az ókortudomány szakkönyvtárává való fejlesztését. Az alkalom elérkezett, hogy feltegyük a kérdést: mennyiben sikerült eddig a fenti feladatot teljesíteni ? Valóban megtörtént-e az ókortudomány szakkönyvtárává való átalakulás ? Elméletileg a szakkönyvtár egy szakma minden, vagy legalábbis minden jelentős művét állományában őrzi. Ennek a kritériumnak az Akadémiai Könyvtár ma még a szó betű szerinti értelmében természetesen nem tesz eleget. A múlt hiányai messze nagyobbak voltak, semhogy két évtized elég lehetett volna a pótlásukra. Bár a régi művek új kiadása világszerte nagy intenzitással folyik, ezeknek az anasztatikus kiadásoknak az ára olyan magas, hogy szerzeményezésük, ha nagy számban történik, veszélyeztetné a modern szakmunkák beszerzésének esélyeit. Mégis, joggal állíthatjuk, hogy a múlt legégetőbb hiányait többségükben máris sikerült pótolni. A vásárlás és csere mellett szerepet játszottak a hiányok felszámolásában egyes, a könyvtárnak tett adományok (Stein A.), valamint elhunyt akadémikusok hagyatékai (Moravcsik, Marót stb.) is. A szakkönyvtár feladatai közé tartozik, mint már utaltam rá, a lehető teljesség, tehát a szakma körébe eső minden jelentősebb munka beszerzése. 45