Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

A természettudományok és a matematika az Akadémiai Könyvtárban

tudományoknak s matematikának. Csakhogy a kontextus, amiben föllépnek, egyértelműen a német ,,Natur-und Heimatkunde" és a „politikai államisme" gondolatvilágára utal, s ez már egy generációval régebben, a derék Schwartner fénykorában is kiegészítésre szorult volna, ha ugyan nem számított mindenestül elavultnak. S ami a legfontosabb: ez az „államjogászi természetfelfogás", ellentétben a felvilágosodás természetjogi államfelfogásával, erősen lebecsülte az önálló természettudományos és matematikai kutatást, s így persze az ilyesmit tartalmazó könyveket is. 1800 utáni kiadási évvel úgyszólván nem találunk értékes új természettudományos és matematikai könyvet Teleki László könyvtárában. Ámde régi könyvekből feltehetőleg egész könyvtárak megvásárlásával — most is sok értékes, József könyvjegyzékeiben még nem szereplő mű került a gyűjteménybe; a matematika szak 314 kötete közé például Maupertuis három könyve, Olbers és Bode egy-egy könyve; a fizika, természethistória és kémia szak 1122 kötete közé például Aldrovandi egy műve s még néhány ritka régi könyv. Az Enciclopédie teljes példányát is ő vásárolta meg, s néhány régi magyar természetfilozófiai művet. Teleki László XIX. század eleji vásárlásaival tehát a könyvtár XVIII. századi jellege erősödött, s gazdagodott ezenkívül még régebbi művekben. Teleki József régi könyveket ritkán vásárolt, s akkor is kifejezett céllal, mint például Barrow már akkoriban is klasszikusnak számító, s híresen nehéz geometriai előadásait, feltehetően nagy barátai tanácsára, a newtoniánus matematikai-fizikai fejlődés kontextusa végett. Utódainál azonban, s a kor könyvgyűjtő-arisztokratáinál általában, ezt a tudomány fejlődésére figyelő funkcionális jelleget bibliofil, nemegyszer egyenesen sznobisztikus szempontok vál-' tották fel; megnőtt a régi és híres kiadások „önbecse", tárgyuktól és tartalmuktól függetlenül. Teleki László vásárlásainál kifejezettebben vonatkozik ez a bibliofil-jelleg a többi induláskor ajándékozott gyűjteményre, Batthyány Gusztáv rohonci és Kázmér kisbéri könyvtárára, s a Kresznerics-féle gyűjteményre, hogy csak a természettudományos szempontból is fontosakat említsük. De még ez az anyag is, még Batthány Gusztáv annyit böcsmérelt könyvtára is sokkal de sokkal többet ért, tisztán tudományos szempontból is annál, amire az induló és szerveződő Társaság tagjai és korifeusai becsülték; a Teleki-könyvtárral együtt pedig még akkor az ezernyolcszázharmincas-negyvenes években is könnyen és nem nagy költséggel korszerűsíthető állományt képezett. Miért nem becsülték hát az induló Társaság vezetői s miért nem próbálták használható könyvtárrá korszerűsíteni ? Pedig azokban az első években szerteágazó és lázas kutatómunkába kezdtek. Csakhogy ehhez a kutatótevékenységhez nem nagyon kellett könyvtár. A Tudós Társaság pokoli munkabírású titoknoka és első könyvtárőre, a — sajnos — fáradhatatlan Toldy Ferenc 1844 őszén körülvezette Vörösmarty Mihályt az éppen megnyitott könyvtárban. Eme látogatás élményeit összegezi és általánosítja a „Gondolatok a könyvtárban". A megfogalmazás s a szavak hatalmas sodrása persze utánozhatatlanul vörösmartys, de a gondolatok nem különösebben eredetiek, nagyon sok rendes tag kollégája oszthatta, kivált a IV. és a VI.,a természettudományi és a matematikai osztályokban. „Az írt betűket a sápadt levél/ Halotti képe kárhoztatja el", vallották akkoriban nagyon sokan. A Társaság vezető matematikusát, Vállas Antalt például olyannyira nem érdekelték sajátjain kívül a könyvek, hogy a komplex számokra vonatkozó kutatásaiban még a legfontosabb irodalmat sem kísérte