Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

A Magyar Tudományos Akadémia állandó Könyvtári Bizottsága 1865-1949

A bizottság és feladatkörének újjászervezése Az Akadémia Igazgatótanácsának 1872. máj. 25-i ülésén Cserig cry Antal másodelnök hangoztatta, hogy újjá kell szervezni a Könyvtári Bizottságot úgy, ,, . . . hogy e bizottság havonként ülést tartván, ne csupán az akadémiai kiadványok ügyével foglalkozzék, hanem az összes könyvtári ügyek vezetése rábízva legyen ..." Az itt elhangzott javaslat eredménye lett a Könyvtári Bizottság létszámának és feladatkörének bővítése, üléseinek rendszeresebbé tétele. 1875-ben a bizottság által kidolgozott, és az Akadémia által elfogadott „Könyvtári szabályok" szerint a könyvtár új célja most már az, hogy mindenki előtt nyitva álljon, aki tudományos célból óhajtja igénybe venni. Engedélyezték a reáltanodák és gimnáziumok VII—VIII. osztályos tanulói részére is a könyvtár látogatását az iskolaigazgatók bizonyító levelével. Az új bizottság a könyvtár kezelésében, rendezésében, állományának kiegészítésében, katalogizálásában rendelkezett, ellátta mindezek főfelügyeletét, és szükség esetén javaslatokat terjesztett az Akadémia elé. Egyik javaslata még az Akadémia Alapszabálya 52. §-ának változtatására is kiterjedt, amely a könyvtár alkalmazottainak kinevezésével foglalkozik. Régebben a „könyvtárnokokat, gyűjteményőröket" az Akadémia összes-ülésében titkos szavazással az akadémikusok közül választották. A század utolsó negyedében a könyvtár feladatai már annyira megszaporodtak, hogy a régebbi nyitvatartás mellett, a főkönyvtárnokon kívül, főállású könyvtár-tisztviselőkre volt szükség. őket azután az elnökség nevezte ki nem akadémiai tagokból. A bizottság feladatköréhez tartozott — ettől az időtől kezdve — a könyvadományozások és a csereviszonyok létesítésének előterjesztése. A bizottság tagjait addig az Akadémia összes-ülése választotta. Az új szabályzat szerint tisztségüknél fogva lettek tagok az Akadémia elnöke, főtitkára, az osztályok elnökei és titkárai, valamint a főkönyvtárnok egészen 1949-ig. A bizottság elnöke ezután mindig az Akadémia elnöke volt, az előadók személyére viszont sohasem volt előírás. A Könyvtári Bizottságnál — más bizottságoktól eltérően — az volt a gyakorlat, hogy a főtitkár volt az előadó 1894-ig. Ettől kezdve a főkönyvtárnokok viselték a bizottság előadói tisztét az Akadémia átszervezéséig. Az utolsó bizottsági elnök Kodály Zoltán volt. Néhány kiváló bizottsági tag A szabályoknak a Könyvtári Bizottságra vonatkozó része első ízben állapította meg elvileg a bizottsági tagok összetételét. A könyvtári munka és szolgáltatás minőségi fejlődését eredményezte, hogy a bizottság munkájában tevőlegesen részt vállalt az Akadémia vezetősége, gyakorlatában helyet kaptak a tudományok művelői és szervezői: az osztályok vezetői, valamint a különböző tudományágak akadémiai képviselői. Ezt a megállapítást legjobban avval dokumentáljuk, ha a bizottságban résztvevők közül néhány tudóst felsorolunk: Arany János, az Akadémia főtitkára; Csengery Antal, másodelnök, publicista, politikus, történettudományi és közgazdasági író, „az esszéműfaj egyik meghonosítója irodalmunkban"; Eötvös József akadémiai elnök, író, államférfi a közművelődés legkiválóbb szervezője; Eötvös Loránd akadémiai elnök, egyetemi tanár, a gravitációs inga megalkotója, az Eötvös-törvény felfedezője; Ferenczi Zoltán irodalomtörténész, műfordító, az erdélyi Múzeum 41