Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

A „G. Telekiek' alapítványa"

vásárlásokról tanúskodnak a nyilván szórványosan fennmaradt számlák Ivanics Zsigmond és Kilián György pesti könyvkereskedőktől. Teleki levelezéséből pedig képet alkothatunk külföldi beszerzéseiről is. Fiai külföldi tanulmányútján pl. velük utazó mentoruk rendszeresen teljesítette a gróf könyvvásárlási megbízásait. Könyveket vett neki — többek közt — Göttingában; Párizsban 1000 aranyért megszerezte számára a francia enciklopédia sorozatát, Londonban pedig a Philosophical Transactions című tudományos folyóirat köteteit. Bár könyvtára kincseinek megismertetése a nyilvánossággal csaknem két évtizeden át foglalkoztatta Teleki Lászlót, arra nem gondolt, hogy halála után közcélra adja át gyűjteményét. Az állomány együtt tartásáról azonban gondoskodni kívánt, ezért már 1812-ben egy végrendelet-fogalmazványában úgy rendelkezett, hogy a könyvtár azé a fiáé legyen, aki leginkább érdeklődik a tudományok iránt, meghagyta azonban, hogy megfelelő értékben kárpótolja érte testvéreit. Teleki László halálakor kétségkívül a másodszülött fiú, József látszott a gyűjtemény legalkalmasabb örökösének négy fia közül; kiemelkedő közéleti pozícióra emelkedett és sokoldalú szellemi érdeklődésű alkotó tudós, jeles történetíró lett. Teleki József azonban nem tartotta meg magának apja könyveit. Öt évvel halála után, 1826-ban, néhány hónappal az Akadémia alapjainak lerakása után testvéreivel együtt felajánlotta a könyvtárat „a nevezett társaságnak és a haza összes polgárainak használatára". Ugyanekkor a kinevezendő könyvtáros fizetésére is tett pénzalapítványt. Az alapítólevél nem szól személyes és érzelmi indítékokról, a Teleki-fiúk elhatározásában azonban minden bizonnyal része volt annak a kegyeletes gondolatnak, hogy apjuk kedves eszméjének, a tudós társaságnak megvalósulásakor emléket állítsanak neki könyvtára odaajándékozásával. Utóbb Teleki József lett az Akadémia első elnöke s egészen 1855-ben bekövetkezett haláláig ő állt a Tudós Társaság élén. Bőkezű adományokkal gyarapította tovább is az intézmény könyvtárát. Értékes kódexeket és ősnyomtatványokat vásárolt és ajándékozott az Akadémiának, megvette a jeles nyelvtudós, Kresznerics Ferenc (1766 - 1832) könyv-, kézirat- és éremgyűjteményét. Gondja volt a modern folyóiratállomány fejlesztésére is: az első években magára vállalta több periodika előfizetési díjának kifizetését, végrendeletében pedig az Akadémiára hagyta örökül saját személyes könyvtárának java részét. A Teleki-könyvtár az Akadémia működésének megindulása, 1831 után még tizenhárom esztendeig a család Szervita-téri házában maradt, mert a Tudós Társaság hely hiányában nem tudta hol elhelyezni a 30 000 kötetes gyűjteményt. A volt tulajdonosok azonban lehetővé tették a társaság tagjainak, hogy havonta kétszer látogathassák a könyvtárat és használhassák a könyveket. Az átadásra 1844-ben került sor, amikor előbb a magyar és magyar vonatkozású műveket, majd a többi szakcsoport vegyes anyagát, végül pedig a teológiai műveket vette át a családtól a társaság megbízottja. Az Akadémia ekkor már a Teleki-gyűjteménnyel körülbelül azonos nagyságú egyéb forrásokból (ajándékozás, vétel és csere útján) létrehozott saját könyvállománnyal is rendelkezett. A Toldy Ferenc vezette első rendezés és feldolgozás során még tiszteletben tartották az alapítólevél kikötését, amely előírta a Teleki-könyvtárnak a könyvtár más részeitől elkülönített felállítását: az 1860-as években, a 24