Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

„Tudományok és művészségek szeretete..."

tok vonatkozásában érezni az évszázados átívelést, hanem még olyan, a nagyközönség által alig ismert tevékenységek kapcsán is, mint amilyen a belső könyvtári feldolgozó munka. A Jelenkor, Helmeczy Mihály lapja az Akadémiai Könyvtárnak 1844 december 23-án történt megnyitása alkalmával Magy. tud. társaság könyvtárnyitásának ünnepe („Valódi örömünnep volt ránk nézve e' tekintetben a' magyar akadémia könyvtármegnyitása . . . ") c. tudósításában nemcsak ünnepelt, hanem észrevett valami nagyon lényegeset is. Schedel (Toldy) Ferenc által készített „az egész gyűjtemény betűszerinti névsora" kapcsán írja: „Illy munka sokkal hangosakban szól, hogysem szerénytelenség nélkül szabad volna az azzal foglalkozó érdemeiről magasztalólag emlékeznünk."

2 Több mint 130 évvel később az Akadémiai Könyvtár eddigi egyik legjelentősebb tájékoztatási vállalkozásáról, az ún. akadémikus névmutatóról

3 hasonló elismeréseket olvashatunk akadémikusoknak a könyvtárhoz intézett leveleiben.

4 Mindez azt jelentené-e, hogy felhőtlen volt a múlt, töretlen a fejlődés? Korántsem. Anyagiak hiánya, szemléleti fogyatékosságok, konzervatív bezárkózás és megannyi egyéb gátló körülmény — különösen századunkban — akadályozta az Akadémiai Könyvtár fejlődését, felzárkózását a korszerű magyar nagykönyvtárak sorába. Ez a fejlődési szakasz csak az Akadémia átszervezése után következett be és az Akadémia Elnöksége 1961. évi elemzésében állapította meg, hogy az 1959. évvel lezárult egy 1953 körül kezdődő időszak, melynek során az eddig elmaradott Akadémiai Könyvtár korszerű tudományos nagykönyvtárrá alakult át.

5 Az Elnökség ugyanakkor kijelölte a továbbfejlesztés irányait, mely szerint ki kell alakítani a korszerű és az igényeknek megfelelő tájékoztató szolgálatokat, meg kell alapozni a könyvtár hálózati központ funkcióját s azt, hogy a hagyományos könyvtári teendők mellett folytasson munkatervbe illesztett tudományos munkát. Ez az új típusú, többrétű funkciójú tudományos nagykönyvtár, amivé az Akadémia Könyvtára vált, egyidejűleg képviseli a megőrzést és megújulást, megmaradt annak a „filosz" menedéknek, amelynek Sőtér István „Piros pünkösd" c. elbeszélésében oly szép emléket állít

8 és ugyanakkor aktív tudománypolitikai tájékoztató szolgálatával a konkrét irányítási igényeknek is igyekszik eleget tenni. A legutóbbi tizenöt esztendőben több évtizedes hiányt pótolt be a beszerzésben, érdeklődését kiterjesztette az alapvető természettudományi és interdiszciplináris művekre. Ily módon egészül ki a rendkívül értékes természettudományi időszaki kiadványgyűjtemény, amely annak köszönheti létét, hogy a Magyarországnál gazdaságilag jóval fejlettebb országok tudományos intézményei a kiadványcsere keretében elküldték természettudományos periódikumaikat is. Országosan egyedülálló értéket képviselnek a külföldi, ún. academicáknak hiánytalan sorai. Az időszakos kiadványgyűjtemény mintegy 12 500 címet tartalmaz, 200 000 kötetből áll és az ország legjelentősebb nemzetközi tudományos folyóirattára. Melyek is hát az Akadémiai Könyvtár funkciói, főbb gyűjtőkörei, merre tart? Hogyan tölti be a „tudományok és mflvészségek szeretetében" vitt immár másfél évszázados szerepét, hogyan viszi tovább és magasabb szinten a megőrzést és megújulást? Milyen irányban várható fejlődése, annak fényében, hogy a haladás nem egyenes vonalú és egy intézmény pályaképe nem szükségképpen esik egybe koráéval, lehet jobb és rosszabb is annál. Az Akadémiai Könyvtár pályaképe induláskor egybeesett a reformkor leghaladóbb törekvéseivel, a magyar és a nemzetközi progresszió jegyeit 10