Darabos Pál, Domsa Károlyné (szerk.): Az Akadémiai Értesítő és a Magyar Tudomány indexe 1840–1970. A–L (A MTAK kiadványai 73. Budapest, 1975)

IV Index az Akadémiai Adattár szerves része, ezért főcélja az, hogy az elkövetkezendő idők során támogatást nyújtson az akadémiatörténeti kutatásokhoz. Az előbbiekből következik, hogy az Index két területen nyújt segítséget a folyóirat olvasóinak és a kutatóknak: a) lehetővé teszi az Akadémia történetének nyomonkövetését; erre elsősorban a "Magyar Tudományos Akadémia" megnevezésű címszó szolgál, melynek felépítését a címszavak sajátosságainak ismertetése során fejtjük ki (ld. a 4.112.1 pont alatt!); b) sokrétűen segíti a tudománytörténeti kutatásokat, amennyiben lehetővé teszi egyes személyek tevékenységének, valamint egyes tudományos témáknak kronológikus nyomonkövetését, sőt egész tudományszakok alakulásának, változásának, fejlődésének megfigyelését is. 1.13 Az Index készítésével és használatával kapcsolatos nehézségek természetszerűleg a folyóirat sajátos jellegéből és céljából erednek. 1.131 Mind az Akadémiai Értesítő, mind a Magyar Tudomány nem a szó szoros értelmében vett szakfolyóirat, hanem az Akadémia és a hazai kutatás tudományos eredményeit bemutató belső tájékoztató lap. Ebből pedig több következtetést kell levonni. Elsősorban azt, hogy anyaga a szakfolyóiratoktól eltérően nem homogén, hanem mind tartalmi, mind formai szempontból nagyon heterogén. Az emberi tudás majdnem valamennyi területét felölelő tudományos ismeretanyagot tartalmazó cikkek, tanulmányok mellett nagyon sok, a folyóirat életének egyes időszakaiban azt mondhatjuk, túlnyomórészt nem tudományos jellegű, hanem az Akadémia belső hivatali életét tükröző híranyag tölti meg. E horizontális szintet keresztezi és további variánsokat hoz létre az előbbihez képest vertikális rétegeződés, az időbeli kiterjedés: az Index a folyóirat 1840-től 1970-ig terjedő anyagát öleli fel. Az Akadémiai Értesítő és az azt folytató Magyar Tudomány a legrégebbi ma is élő magyar tudományos folyóirat! 1.132 130 év alatt a szerkesztés módszerei legalább hét alkalommal változtak nagyobb mértékben, kisebb mértékben pedig még ennél is többször. Két helyen azonban nagyon éles cezúra mutatkozik. Az első 1890-ben jelentkezik. 1890-ig az Akadémiai Értesítő nem tartalmaz mást, mint az Akadémia ülésein készült jegyzőkönyvek kivonatait kronológiai rendben, az egyes témákat minden évfolyamban 1-el kezdődő folyószámmal ellátva. A folyóirat anyaga a számsor szerint rendezve minden kiemelés nélkül, majdnem teljesen egybefolyik. 1890-től kezdve azonban az ülések jegyzőkönyveit már külön rovatba gyűjtik, rendszerint a folyóirat egyes számainak végén, és ott a témákat már csak felsorolják. A fontosabb előadások, felszólalások, beszédek anyagát azonban a folyóirat már kiemeli a jegyzőkönyvekből és önálló cím alatt közli vagy teljes terjedelemben, vagy hosszabb-rövidebb kivonatban. Nagyjából, kisebb-nagyobb módosításokkal ez a szerkesztési elv uralkodik egészen 1951-ig. Ekkor jelentkezik a második éles cezúra. Az újjászervezett Akadémia folyóirata teljesen szakít a jegyzőkönyvek közlésének gyakorlatával. Egyre több önálló cikket, tanulmányt, recenziót közöl és az Akadémia életét tükröző híranyag külön rovatba kerül. Vagyis önálló tudományos folyóirattá válik. 1.133 A sokszor változó szerkesztési módszerből következő formai nehézség mellé járultak az Index készítése során a tudományoknak az elmúlt 130 év alatt történő széleskörű kibontakozásából fakadó problémák. Eleminek és homogénnek látszó tudományterületek bomlottak fel számtalan önálló diszciplínává, és számtalan önálló tumányos diszciplína került a fejlődés során előre nem látott szoros kapcsolatba. 1.134 Az emberi tudás egész területét felölelő, emellett állandóan differenciálódó és integrálódó ismeretanyag, a folyton változó szerkesztési módszerek, az Akadémia belső életét tükröző információs híranyag olyan heterogén komplexust képeztek, amelyet az Index szerkesztése során kellett az ismeretek mai szintjének megfelelő egységesen megfogalmazott címszavakban kifejezni.