Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)

Mikoviny Sámuel származása és ifjúkora

18 Csepreg és Kőszeg Jónevü nyomdái, nem is szólván a közeli Bécsről, ahol a 18. század elején a nyomdaipar már igen magas szinten állott (75)« Pozsony tehát akadémiájával, nagyhirti gimnáziumaival, a közeli Nagyszombat és Szempc akadémiáival, Sopron intézményeivel és Bécs egyetemének szomszédságával, a 18. század elején messzire kiemelkedő művelődési központ volt. A bécsi udvarnak is szoros összeköttetése volt Pozsonnyal. Az állami műszaki hivataloknak az időben egyáltalában nem volt képviselője az akkor királyokat koronázó városban. De az egész országban is csupán egyetlen ember: PRATI Fortunato, a szerencsésnek mondott olasz származású mérnök, akit 1715. februárjában neveztek ki Bécs Magyarország legelső (és akkor egyetlen) hivatalos, állami mérnöki állására: a Budai Kamarai Felügyelőség, (az állami s főként katonai építkezésekre ügyelő műszaki hivatal) vezető mérnökévé. PRATI hivatala ugyan Budán volt, de mivel - a budai várén kivül - kötelességei közé tartozott Sziget (Szigetvár), Esztergom, Fehérvár ós Pozsony erődrendszerének jókarban tartása is, sokszor fordult meg Pozsonyban is (71)• Benne látjuk azt a képzett műszaki személyt, aki - mint szakember - hivta fel a bécsi udvar figyelmét MIKOVINY messzire kimagasló mérnöki és térképész! képességeire. MIKOVINY A BÉCSI UDVARI KAMARA MÉRNÖKE A Budai Kamarai Administratio építészeti hivatalát a bécsi fődirekció PRATI halála után - miként emiitettem - tudatosan elsorvasztotta. Az építészeti feladatokat a Budai Kamarai Felügyelőségnél 1738-tól 1743-ig egy HRUBY nevü ács- és kőműves mester, az ő halálát követően pedig, 1743-tól, HOCHEDER ácsmester látta el (76). Ez az intézkedés a hivatal tekintélyének valóban erős csorbítását jelentette, ami illetményükben is kifejezésre jutott. Pontosan harmadát kapták PRATI fizetésének: évi 200 forintot. A PRATI halálát követő, negyed századig tartó, átmeneti időszakot minden tekintetben bizonyos kettősség jellemezte. Ami az építészetet illeti, csupán néhány épületet javitgattak, megtoldottak, vagy a meglévők kiegészítésére helyenként (a kincstári uradalmakban, a sóbányáknál stb.) raktárakat és kisebb hivatali épületeket emeltek. Ezeket a feladatokat kőmivesek, ácsmesterek és pallérok is eltudták látni. A bécsi fődirekció nem sokat törődött azzal, hogy ezek az emberek a helyesírást nem ismerték; az azonban bizonyos, hogy a maguk szakmájában kiválóan járatosak voltak, és szebbnél szebb tervrajzokat készitettek. A kincstári uradalmak belterjes müvelésében egészen másféle kívánalmakat támasztottak a mérnökökkel szemben. Az Eszterházyak, Festeticsek, Grassalkovichok saját birtokaik müvelésében a nyugati államokban nemrég bevezetett korszerű elveket fokozatosan alkalmazták (77) : a birtokukat boritó mocsarakat lecsapolták; utakat építettek, vagy a meglévőket javíttatták; bevezették az üzemi tervek sze-