Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)

Mikoviny-térképek magyarországi gyűjteményekben

199 tonhidvégi hídtól, vagyis a folyó torkolatától, a kehidai töltésig. Ez a felvétel 1836-ban készült, de az 1824. és 1829. évi "LlballatiO szerinti" vizhelyzeti eredményeket is tartalmazza. A régi magaaaágmérési eredményeket LOTZ Gyula szintezéasel csatlakoztatta a maiakhoz. Munkájával a szél vizszintráltoztató hatását is sikerült kiküszöbölnie, Végső Boron arra a megállapításra jutott, hogy az általa feldolgozott adatok "teljes mértékben igazolják" MIKOVIMXvml és KRIEGERrel kapcsolatos azt a megállapításomat, hogy "A Balaton vízállása ... a török hódoltság korabeli ... mesterséges ... magsa szintjéről ... fokozatosan ... 109,40 méteres szintre szállott alá, és ezt az Adria fölötti magasaágát a XIX. század elejéig többé-kevésbé tartotta" (160). A Balaton tartós vízállásának görbéje 1700-1900 között. Szaggatott vonal: Bendefy L. 1963. évi meghatározása szerint. A teljes vonal .az 1824 ós 1836 közötti Zalavölgyi vizrajzi felvétel magasságmérési eredményeit mutatja. Ezekbe bekapcsolták a balatonhidvégi hid tartógerendáin megjelölt 18. század végi vízállás adatokat is. Mindezeket Lotz Gyula 1974-ben megismételt szintezéasel ellenőrizte, s kiegészítette az eredményeket a Zala megyei levéltárban fellelt további adatokkal LOTZ vizsgálatainak végeredményét igy fogalmazza meg: "a Balaton közepes vízszintje a XIX.század első két évtizedében 108,0-109,0 méteres Adria fölötti szinten volt. Sz a szint az 1822-ben végzett