Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)

Mikoviny-térképek magyarországi gyűjteményekben

135 39. A TEMESI BÁNSÁG TÉRKÉPE Az Országos Széchényi Könyvtár térképtárában négy kéziratos térképet őriznek a Temesi bánságról,az 1756 és 1765 közötti évekből. A legkorábbi 1756 tájáról való. A mappának cime nincsen; Bzerzője sem szignálta. Ennek ellenére a térképrajz modorából, papirosának minőségéből ós nagyságából megállapítható, hogy az nagy valóaziniW sóggel MIKOVINY Sámuel sajátkezű rajza, de legalábbis a Mikoviny-iakola valamelyik tagjának alkotása. Jelzete: OSzK TK 1664. A mappa mérete: 44,5 x 58 cm. Tájolása északi; részlegesen színezett. Aránymértéke: 4 magyar mfd = 84 mm, azaz 1" = 5500 bécsi öl, ami 1:396000-nek felel meg. Ez a kéziratos, topográfiai térkép különösen vízrajzi szempontból kivételes értékű, mert a Temesköz folyóhálózatának részletes vízrajzi térképét közvetlenül a törökök kivonulása után rögziti. Az ábrázolt terület határai: a Maros ós az Alduna, illetve a Tisza, és Hunyad megye. A szabályozatlan Tisza eredeti kanyarjait ós mocsarait, a nagybecskereki hatalmas mocsarat, az Alibunári mocsárvidéket, a Bega, a Temes és a Karas vízhálózatát látjuk rajta teljes részletességgel. De ábrázolja az Arankát, amelyen még a 18. század végén sószállltó dereglyék jártak, a Berzavát, Hérát ós egész sor olyan vízfolyást, amelynek nevét sem hallotta a mai nemzedék. A Temes csatornája is láthatd a térképen. A "római sáncok" szintén megtalálhatók rajta a legaprólékosebb részletességgel. Mindezek a tények bizonyítják, hogy ennek a térképnek összeállítása MIKOVIHY részletes, elsődleges fogalmazványai, vázlatai alapján történt. 40. MIKOVINY TÉRKÉPE BUDA VÁROSÁRÓL ÉS A VÁRRÓL Az Országos Széchényi Könyvtár TK 3319. jelzetű térképe a budai Duna-partot ábrázolja. Eredetileg a keszthelyi Festetics-gyűjteménybe tartozott. Szerkesztője: MIKOVINY Sámuel. (Neve a térképen ugyan nincs feltüntetve, de a szerző kiléte számos jegy alapján kétségtelenül azonosítható.) A térképnek szabványos sárga kerete van. A felmérés évszáma hiányzik a térképről. Valószínűnek látszik, hogy az 1731-ben, vagy legkésőbb 1733-ban törtónt.Nem szólván ugyanis a korábbi évtizedek jeges árvizeiről, 1730-iban, 1732-ben, 1740ben ób 1741-ben, majd 1744-ben és 1748-ban Budát, Óbudát és Pestet jeges árviz öntötte el. Ezekről az árvizekről azonban - TRATTNER szerint - sem az Országos Épitési Igazgatóság, sem a budai szerzetesi klastromok krónikáiban (az úgynevezett "História Donrus"-okban) semmi bizonyosnak mondható adat sem volt fellelhető. Pedig TRATTNER még idejében összegyűjtött minden fellelhető nyomot (213). Az egykori árvizjelek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a 16-18. századi, sőt még a mult század első évtizedeiben keletkezett árvizeket is jégtorlódások okozták (214). TRATTNER szerint az 1732. évi legnagyobb viz magassága 22 lábnyi (6,95 m) volt; "az 1744-be Mértzius 10-kén (pedig) 22 1/2 lábon (7, 10 m) felül emelkedett." A 18. században az utcák szintje különösen a Vízivárosban a mainál 1,0-1,5 méterrel alacsonyabb volt. Lehetetlen elképzelnünk,