Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)
Az MTA I. Nyelv- és Széptudományi osztályának bizottságai
83 ismeretből folyó erőszakos szóképzésre ne vetemedjék, másrészt pedig az Idegen nyelvek hatása a magyar nyelvnek grammatikai különösen syntaktikai szerkezetét meg ne hamisítsa, nemkülönben arra is törekedni, hogy az eddig elkövetett nyelvrontésok lehetőleg orvosol— tasa&nak, B. A szélesebb magyar nyelvtudomány t, melynek feladatai a magyarral hason alkotású altáji nyelveket s ezek között elsősorban a finn-ugo r, másodikban pedig a török-tatá r nyelveket behatóan tanulmányozni, s amennyiben módjában áll, ismertetőket, nyelvtanok éa azőtárak utján íb köztünk előmozdítani. Ez ismereteket tudományosan feldolgozni, kiválő tekintettel arra, hogy azok a magyar nyelY tényeinek földerítésére vagyis tudományos megfejtésére szolgáljanak* Egyéb, bár merő idegen nyelveknek, amelyek a magyarral történelmileg érintkeztek, ugyanarra gyakorolt hatását feltüntetni, C. Az irodalomtörténete t, melyre nézve a bizottság teendójat az alapszabályok 3 §-a értelmében az irodalom emlékeit felkeresni a azokat megismertetni, A magyar nyelvemlékeket kiadni* A "Magyar Nyelvemlékek" szerkesztője a bizottságtól veszi utasításait, a másolások, kiadások a egyes szerkesztési kérdések körül, D. Az Akadémia által tett ügyek elintézését. A bizottság egyébiránt fenntartja magának, hogy működésének A, ós B. alatti tervrajzából folyó egyes feladatokat időről-időre a rendelkezhető anyagi módhoz képest meghatározza." (RAL. 1323/1871) Lényegében az ekkor kitűzött elvek alapján működött a bizottság egészen 1949-ig. Működésének 80 éves történetét Melioh János foglalta össze 1936-ban. Melioh János ismerteti a bizottság megalakulását, elnökeit, előadóit, első tagjait. Értékelése szerinti a "bizottság munkássága nemcsak a magyar, nemcsak az urál-altaji nyelvészet egéaz körére terjedt ki, hanem kiterjedt a sémi éa az árja nyelvhaBonli— táara is. Ezen felUl a magyar helyesiráa, a magyar nyelvjárások, a régi magyar nyelvemlékek és nyomtatványok terén is, úgyszintén szótári téren sokat munkálkodott a bizottság." Melich János megállapítja, hogy a Nyelvtudományi Közlemányek 1-14. kötetét Hunfalvy Pál szerkesztette, sokszor nagyrészben ő maga irta, ami "a magyar éa az urál-altaji nyelvtudomány hazai művelésének minden időkre szép ás alapvető emléke marad"... Budenz József előadósága ós ezerkeBztősé— ge alatt a Nyelvtudományi Közlemények tisztán a finnugor nyelvtudomány folyóirata lett..." Budenz József után rövid ideig Simonyi Zsigmond, majd 35 éven ét Szinnyei József szerkesztette Budenz nyomdokain a folyóiratot. "Szinnyei szerkesztése alatt a finnugor nyelvtudomány mellett, kisebb mértékben ugyan, de mégis szép számmal Je-
