Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

A Magyar Tudományos Akadémia elnökségéhez és igazgatótanácsához tartozó bizottságok

24 a Kézirattárban felgyűlt iratok szakszerű rendezésére, feldolgozására. Ekkor vette kezdetét Jakab Elek kézirattári rendezési munkája, eleinte évi 300, majd .'00 Ft tiszteletdíjért, aki a délutáni órákban 15 éven át foglalkozott a munkával. (Jelentését kivonatosan közli: Ak.Ért. 1892. 132-139.p.j teljes szövege külön is megjelent 1892-ben.) Bár a külföldi csereviszonyok létesítésének eldöntése, az intézmények, iskolák ingyen könyvekkel ellátása továbbra is nagy feladatot rótt a bizottságra, e munkák elvégzése mellett összehasonlíthatatlanul többet foglalkozott könyvtárügyi kérdésekkel mint régebben. Rendszeresebben tárgyalta a könyvtár évi jelentéseit, a kölcsönzési ügyeket, (Biz.jegyzk. 1878.máj.27.) a kéziratok használatát, (Biz.jegyzk. 1886.jan.26.) és hamarosan sor került egy másik "könyvtári tiszt" kinevezésére is,Hellebrant Árpád személyében(1878« jan.l-től), aki később a könyvtár egyik legérdemesebb szakemberévé vált. (Az egyes gyűjtemények katalógusának elkészítésével.) A bizottság jegyzőkönyveinek tanúsága szerint 1875 végén az Igazgatótanács elfogadta Likavecz János "könyvtártisztté" való kinevezését, aki a Nemzeti Muzeum könyvtárában a mai (OSZK-ban) mint napidijnok dolgozott (Biz.jegyzk. 1875.okt.29.és nov,13.)» kinevezésének nyoma azonban az Akadémia Almanach-jában nem található. Minden valószínűség szerint megmaradt korábbi állásában. A Könyvtári Bizottságnak - ellentótben a tudományos bizottsággal - nem állott rendelkezésére külön költségvetés. A könyvtári könyvek- és folyóiratok beszerzését az Akadémia elnökei ellenjegyzése mellett a főkönyvtárnok intézte. Viszont beleszólási joga volt a bizottságnak a drága és gyűjteményes müvek megrendelésébe, értékes könyv- és kéziratgyüjtemények megvásárlásába. Ilyen esetekben a könyvtár költségvetésébe beiktathatta a beszerzendő gyűjteményes müveket, vagy kéziratokat, vagy - és inkább ez volt a gyakoribb - külön anyagi fedezetet igyekezett ezekre az Akadémiától biztosítani (pl. a Szilágyi Dániel-féle gyűjtemény esetében). Az évek előrehaladtával egyre sokasodtak a megoldásra váró problémák.Sort kellett keriteni a régi magyar és erdélyi kancellária