Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

Az MTA I. Nyelv- és Széptudományi osztályának bizottságai

146 tartozik, s onnan az osztályon át juthat az Ö83zes ülés elé." (HAL, 211/1936). Hogy ebben volt némi személyi mellőzöttség, az bizonyos, mindenesetre tény, hogy a folyóiratok, hírlapok (Nyugat, Literatura, Széphalom, Pesti Napló, Délmagyarország sth.) ezután is többször szóvá tetták a Magyarosan és természetesen ezzel együtt az Akadémia Nyelvművelő Bizottságának programját, oálját. Ezekre az észrevételekre válaszolt nagyobb tanulmányban Zolnai Gyula. (Magyarosan 1939.VTIl.évf.) A Nyelvművelő Bizottság cálja szerinte: "... a nyelvművelésnek nemzeties szellemű irányítása..." (l. részletesen: Magyarosan 1939*VIII.évf.5.P.) A bizottság a Zolnai-féle tanulmányban meghatározott feladatok szelleméhen dolgozott tovább. Tagjainak nagy száma lehetővé tette, hogy a többi bizottság üléseihez képeet, értekezletei népesebbek legyenek és az ott tárgyalt ügyek bizonyára elősegítették a Magyarosan viszonylag nagyobb példányszámú megjelentetését. Még az 1940-es évek elején is 7000 körül járt előfizetőinek száma, (Magyarosan 1942.11.évf.58.p.) Ugy tűnik a bizottság munkálkodásában törés következett be, mert 1942 februárjában Szinnyei Fereno a bizottság elnöke tia nyelvész bizottsági tagot szólított fel, (vagy inkább kórt meg aktívabb együttműködésre), mivel a bizottság ülésein már régóta nem jelentek meg, a munkásságában nem vettek részt. "A helyzet ma ám - irja hogy Zolnai Gyula és Nagy J. Béla t. tagtársainkon kivül a nyelvészek közül nem támogat bennünket senki. Pedig a nyelvtörténószeknek, a népnyelv búvárainak, az összehasonlító nyelvészeknek vagy más területek kutatóinak szakszerű tanácsaira mindig szükségünk lehet ós van is." (RAL. 87/1942). Részben ez is oka volt annak, - a II. világháború okozta nehézségeken kivül -, hogy Szinnyei Ferenc 1944.okt.ll-i elnöki tiBztéről való lemondólevelében megemlíti: "a bizottság nyelvész-tagjai annak idején hozzájuk intézett baráti felszólításom ellenére (nb. leveleimet kettő kivételével, válapzra sem méltatták) bojkottálják a bizottságot, s ülésein nem jelennek meg". (RAL. 38/1944) A háború után a Nyelvművelő Bizottságot az Akadémia hamarosan újjászervezte. Az 1946. évi közgyűlésen a főtitkári beszámoló arról