Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
IV. 1906 – 1945
117 az Akadémia, hogy megemlékezzék "IV. Károly király Ő Felsége haláláról". "Az elnök úr megnyitja az ülést és a kővetkező beszédet intézi a megjelent tagokhoz: "Tekintetes Akadémia 1 Nemzetünk sorsa immár évek óta folytonos gyász. Gyászoltuk a hosszú háborúban hasztalanul elhullott véreinket; gyászoljuk a ránk kényszeritett hősi küzdelmünkben legyőzetésünket, gyászoltuk az igazságtalanul ránk mért büntetést: a gyilkos békét, mely hazánkat szétszaggatta, nemzetünk nagyobb részét Idegen uralom alá helyezte; gyászoltuk összeomlásunkat és megraboltatásunkat Most végezetül gyászoljuk fiatalon, a száműzetésben elhunyt királyunkat. Előbb belzavaraink, utóbb győztes ellenségeink akarata elválasztottak tőle; de semmi államérdek és semmi kényszer nem sz akíthatta el végképp azokat az érzelmi kötelékeket, melyek a magyar nemzetet, közjogában is k ifejtett hagyományának és nemzeti ösztönének megfelelően a szent korona fölkent viselőjéhez elválaszt hatatlanul csatolják . Es még ha e kötelékek nem is léteznének, meg kellene sajdulnia szivünknek királyunk emberi sorsának példátlanul fájdalmas tragikuma fölött. Amikor kevesebb mint hat évvel ezelőtt dicső emlékű Ferenc József királyunk halálát jelentettem be ugyané helyen, az ő biztató szavaira alapítottuk utódja fiatal erejébe vetett büszke reményeinket. Most ezeket a reményeket is beletemethetjük abba a nagy sirba, mely nemzetünk annyi örömét, reménységét, álmát, büszkeségét nyelte már el . Halandó emberek számára nincs e földön feltámadás; eszmék, jogok, nemzetek számára - van."^ 8 Az Akadémia elnöke "nemzeti gyászról" beszél. És ha tiltakozó szó nem hangzik is el ez ellen, az Akadémia most és ebben sem egységes. 250 tagja közül csak 38 jelenik meg a megemlékezésen. Berzeviczy az 1928. január 24-i ülésen József főherceg "A világháború" c. müve első kötetének megjelenését köszönti: "Azt hiszem első eset ez, hogy a magas Uralkodóháznak, melyhez fűződő' történeti viszonyát nemzetünknek semmi külső kényszer meg nem szakithatja , egyik kiváló tagja egy nagy irodalmi müve kiadását Akadémiánkra bizta." 1 9 1930. október 7-én az összes ülés I. Ferenc József király születésének 100. évfordulójára emlékezik. (Nem az aradi 13-ra! ) - Ismét Berzeviczy viszi a szót: . . . "Bármint igyekezzenek ellenségeink és egyes elfogult birálók azt a korszakot a hanyatlás színében tüntetni fel, s annak hibáiban keresni a bekövetkezett katasztrófa okait, meg vagyok róla győződve, hogy az elfogulatlan történetírás ezt a korszakot hazánk fénykorai közé fogja sorolni, . . . ". 2 ... "meg vagyok róla győződve, hogy ami mértékben fog sikerülni nemzetünknek mély buká-