Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)

III. 1867 – 1905

94 csak egy műveltség és ez a magyar, a magyar felett pedig csak egy jogosult bíró, maga a magyar. Ezek bizony nem fogják nekünk meghódítani a világot." "A tudományok világában ... a küzdőtér nem egy, hanem valamennyi nemzetnek közös földje, a melyen annak szava dönt a ki azt alkotásaival szebbé tudja tenni. Ez a mi évről évre visszatérő ünnepünk akkor lesz majd igazán diadalünnep, a mikor a magyar tudomány haladását meg fogja látni és gazdagodásnak fogja tekinteni az egész világ Ezen magasztos, eszményi és hazafias czél felé csak úgy közeledhetünk, ha egyrészt megt

an

uljuk s a magunk eszejárása szerint feldolgozzuk mindazt, a mit más nemzetektől tanulhatunk: másrészt pedig a mit mi magunk teremtettünk azt kellő formában nyllvánosságra hozva, a világ Ítélőszéke elé terjesztjük

." 1-1-8 "Az akadémiák feladatai közül az egyik az, hogy a szellemi élet sokféle nyilvánulásai között kiválasszák és maradandó értékükhöz mérten nyilvánosságra hozzák mindazokat, melyek a tudományban igazán haladást jelentenek és a mennyiben ez a nyilvánosság az egész vüág előtt tárul fel, annyiban minden, bármely szigorúan nemzeti jellegű akadémiának rendeltetése, a tudományoknak saját nemzete körében müvelésén és terjesztésén felül még az is, hogy nemzete tudományának kifelé képviselője legye

n."

11

9 "A fejlődés menetének természetszerű következményeként felébredt bennünk a vágy, hogy azt, a mit a mi nemzetünk alkotott más nemzetekkel is közölhessük. Mintegy kilépni törekszün

k abból a tudományos elszigeteltségbő

l, melyben féltékeny ragaszkodásunk anj ínyelvünkhöz visszatart. E vágyunk nem az elidegenedés vágya, nem más az, mint a nemzeti öntudat mellett a nemzeti ambitiónak ébredés

e." . . . "Nem dobog-e szivünk a nemzeti büszkeség lelkesedésében, a mikor a tudományos világ már már feledésbe merülő sírjaikból hivja elő a két Bolyait, hogy homlokukra a halhatatlanság koszorúját helyezze, vagy a mikor az angolok szobrot emelnek a ml Semmelweissünknek ... és a párizsi akadémia korunk egyik legcsodálatosabb felfedezésének alapvetőjeként a magyar Lénárd Fülöpöt nagy díjjal tünteü ki. E fajta diadalokra bizony csak úgy számithatunk, ha gondoskodunk róla, hogy szakszerű tudományos munkásságunk eredményeihez hozzáférhessen a világ és valljuk be önámitás nélkül ezt azoknak idegen nyelvű közlése nélkül alig érhetnők el." . . . "Nem 'felfedezések' tárgya, hanem a műveltségnek a legjobbakkal egyenrangú tényezője akarunk lenni. Azért nemzeti feladatot teljesít az Akadémia akkor ls, a mikor azonfelül, hogy a neki alapitól által adott megbízatáshoz híven maga a tudományt magyar nyelven műveli, nem vonja meg támogatását egyes olyan vállalatoktól sem, melyek tudományunk eredményeit már idegen nyelven, de mint a magyar szellem termékét e hon határain túl is ismertekké teszik. Az érdeklődés, mellyel az ilyen kiadványokat a külföld fogadja, bizonyságot tesz arról, hogy ez nem haszontalan dolog." 12

0 A célkitűzések és a valósáig mérlege? A kettő az Akadémia felszabadulás előtti történetében talán soha oly közel nem került egymás-