Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)

III. 1867 – 1905

77 Pál nemcsak a nyelvművelő akadémia viszonyát adja meg a többi tudományok akadémiáihoz, hanem figyelmeztet arra, hogy "mennyire túlterjed a természeti tudományok hatása e tudományok határain ls. Módszerük, az induktív módszer, naponként nagyobb alkalmazást nyer az erkölcsi tudományok terén is; előre föltett tételek helyett szorgalmasan vizsgált tények alapján fejlődik az elmélet nem egy erkölcsi tudományban." "S a mint nincs valódi természettudós, a ki magasabb szempontokra is ne törekednék emelkedni; gondolkodó sem lehet, a ki az lnductiv uton nyert ismereteket elsajátítani ne igyekeznék. A philosophia, a valódi philosophia korának összes ismereteire támaszkodik, hogy viszont termékenyítőleg hasson vissza az összes szellemi és erkölcsi életre." "... minél inkább teszi szükségessé napjainkban a tudományok beható mivelése a munkafelosztást: annál szükségesebb, hogy legyenek a tudományos munkásságnak olyan központjai, a hol az egyoldalú szakmiveltség minden lépten kénytelen érezni az emberi ismeretek ez érintkezéseit, e kölcsönös hatás

át így emelkedhetnek a tudomány szűk látókörű bureaucratái ls általános szempontok magasságára. De a kölcsönös ellenőrzés sincsen haszon nélkül a tudomány különböző ágainak mivelői között. Habár a módszerek mindenikét haszonnal látjuk alkalmaztatni a tudományok különböző ágaiban: kétségtelen, hogy egyik vagy másik módszer, egyik vagy másik tudomány mivelésében inkább van helyén. Annál szükségesebb kijelölni e módszerek alkalmazása határait, minél nagyobb veszélyekkel jár e határok túllépése magokra a tudományokra nézve." 60 "Ki nem Ismeri el, hogy oly tudományos központokon, hol a tudomány minden ága s minden tudomány terén több irány van képviselve, az egyoldalúság veszélye inkább ki van zárva, az ellenőrzés könnyebbé van téve? S ki nem Ismeri el, . . . az ellenőrzésnek sőt ... a visszahatásnak is szükségét?" "És ha az óvatosság szükséges a szellemi téren: mikor volt az inkább szükséges, mint századunkban? Volt-e valaha kor, a melyben egyidejűleg olyan sok és nagy kérdés vettetett föl, mielőtt a megoldásukhoz szükséges elemek birtokában volnánk? Az eszmék e nagy forrongása közepett mi óvhat meg bennünket a szellemi anorchiától, ha a tudomány nagy lelkiismeretessége nem? A mily szükséges ilyen időszakban a tudományos vizsgálódásnak biztosítani a szabadságot: nem kevésbbé szükséges megóvni a közszellemet a hamis elméletektől, kivált az erkölcsi tudományok körében." "De a tudományok terén másutt sem árt az a neme a conservativizmusnak, a melylyel a tudományos akadémiákat vádolni szokták." Vlrchowra, Claude Bernardra és Vogtra utalva figyelmeztet arra, hogy mennyire helyén van a természettudományokban is az a nemes konzervatizmus, mely "az által tűnik ki, hogy annak, amit tud és nem tud, határaival tel-