Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
I. 1831 - 1849
28 á.nok autonomiát igénylő szakosztályokra osztása, nagyon la idő előtti, mire még az academia megérve épen ráncsen". ® Vonja le a végső következtetést, bár evvel a saját, Imént hangoztatott igényeivel is ellentétbe jut. Ezek mellett az alapvető kérdések mellett a jutalmak kiosztásának revíziója az, amit Almási Balogh Pál tanulmánya feltétlenül szükségesnek tart Vállas Antal elaboratuma veti elsőként nyilvánosan fel azokat a nehézségeket, melyeket a társulat munkájában anyagi lehetőségeinek szük volta okoz. A Magyar Tudós Társaság sem tagjainak zavartalan tudományos munkálkodását, sem az ahhoz szükséges eszközöket nem tudia biztosítani. A kiadásra elfogadott munkák megjelentetése is oly módon e'hu T zódlk, hogy sokszor már azok időszerűségét is veszélyezteti. A külföldi, különösen nagy eredményeket felmutató párizsi és pétervári tudós társaságok évi jövedelme sokszorosan felülmúlja a magyarét, és az alapítandó német szövetségi akadémia tervezői egy-egy tagra a magyar akadémia egész évi jövedelmének felét számolják, mert csak Így várhatják, hogy az akadémia megfeleljen céljának. A külföldi akadémiáknál meglévő állami tá 109 mogatást és megbecsülést hiányolja nálunk. Két évvel később Eötvös József az aki az akadémiai munkák országos támogatásának szükségességét és lehetőségét felveti, A történeti osztály 1846. február 3-án tartott ülésén "mint a' magyar academia történeti osztályának egyik nevezetesebb hivatását szóba hozta a' magyar történeti kútforr ás ok minél teljesebb crlticai kiadását, melly,mái- két Ízben inditványoztatván az osztály által, és egyedül költség nem léte miatt maradván el eddig, az előadó szerint talán országos segedelem kérése mellett az országosan egybegyűlendő rendeknek lenne ajánlandó." Ugyanez év májusában a kisgyűlés kénytelen leszögezni, "miszerint a ' társaság pénztári viszonyai saját munkáinak 's a' már ré ge n elfogadottaknak kiadását sem engedik, ' s ennél fogva ujabban beküldötteknek elfogadása és megbiráltatása czéliránytalan és felesleges." Hl Eötvös a nagygyűlésen hozzáfűzi ehhez, a "megjutalmazott munkák is költség hiánya miatt néha több évekig nyomatlanul heverni kénytelenek 's ha évek multával meg is jelennek megtörténhetik hogy az illető munka mind a' tudománynak, mind különösen magának a' szerzőnek is az ótai haladása mögött elmaradván, az academia birálói tekintélyét nem kevésbé mint a' szerzőnek iról hirét csonkítja;" 11 2 1847 februárjában " a' titokno k azon eszmét pendité meg, miszerint
